2022.11.16. 16:00
Az 1997-es csákvári Háry előadás a nagyközség összefogásával valósult meg
Huszonöt évvel ezelőtt a csákvári általános iskolások nagy sikerrel mutatták be Kodály Háry János című daljátékát, amelynek előkészületeibe szinte az egész – akkor még – község bekapcsolódott. A darab csákvári bemutatása nem előzmény nélküli. De hogy jött létre az 1997-es előadás? Erről mesélt Cvikli Imérné, Kunstár Béláné és Páble Diána.
A '97-es előadás résztvevői november elején találkoztak. A színpadon az egykori szereplők és a jelmezek láthatók
Fotó: Némedi István
1929-ben, mindössze három évvel Kodály első daljátékának eredeti, Nemzeti Színházbeli bemutatóját követően a csákvári földműves ifjak betanulták és előadták a Háry Jánost. Az országos hírnévre szert tett előadásról, amire ma is büszkéke a helyiek, mi is írtunk. 1997-ben Cvikli Imréné - ma már nyugdíjas tanítónő, drámapedagógus - az évente megrendezett úttörő kulturális seregszemléken való sikeres szereplésen felbuzdulva felvetette a kérdést: mi lenne, ha megismételnék a Háry előadást, ezúttal az általános iskolások szereplésével?
- Menet közben derült ki, hatalmas fába vágtuk a fejszénket. Szerettük volna úgy megcsinálni az előadást, hogy megmutassuk az egész iskolát, ezért belevettük az énekkart, a zeneiskolásokat és a néptánccsoportot is. Az eredeti háromórás darabot egy órásra rövidítettem, hogy a gyerekek végig tudják csinálni, hiszen a szereplők jó része 5-6. osztályos volt. A dalok kiválasztásánál és a szövegnél is figyelembe vettem az életkorukat. Nem írtam át semmit az eredetihez képest, csak kivettem belőle, egyes jeleneteket pedig a Jankovics Marcell féle rajzfilmből vettem át – elevenítette fel Cvikliné.
A munka szeptemberben kezdődött és a pünkösdi bemutatóig rengeteget gyakoroltak, próbáltak. A zenét és a dalokat a zeneiskola akkori vezetője, Dologh Sarolta dolgozta át. A fiú és lány énekkarokra bontott iskolai vegyeskarnak - akik a táncos részeket is aláénekelték - az énekkar vezetője, Kunstár Béláné tanította be a dalokat. – A csapat szerencsére adott volt. Énekkarunk nem sokkal előtte kapott arany minősítést – fűzte hozzá Irénke.
- A darab szerepeire valódi – ahogy ma mondanánk – castingot tartottak. – Aki szívesen vállalt volna komolyabb szerepet, azt külön meghallgatták, aztán énektudása alapján jelölték ki a szerepre – emlékezett vissza Páble Diána, aki a kettős szereposztásban az egyik Örzse lett. Hogy mit énekelt a meghallgatáson, arra már nem emlékszik, de az egész „projekt” hatalmas élményként él benne ma is. Hatodikos volt akkor és nagy büszkeség töltötte el, hogy megkapta a szerepet. Egyébként az akkori szereplők közül a Mária Lujzát alakító Krasztina Dóra később is „a pályán maradt”. Ma a Csámborgó Zenekar énekese.
Az előadásban valóban mindenki benne volt nem csak az iskolában, de az egész községben, olyanok is, akiknek nem volt iskolás korú gyermekük. Feladat pedig mindenkinek jutott a díszletek készítésétől kezdve a ruhák varrásáig, de anyagilag is többen támogatták a produkció létrejöttét. Mire a daljáték elkészült, egész Csákvár izgatottan várta az előadást, amit az iskola tornatermében tartottak. Azt mondják, a bordásfalon is emberek lógtak mind a két előadáson. A kettős szereposztás miatt ennyit is terveztek. – Emlékszem, az első dalnál még remegett a hangom. Annyi embert életemben nem láttam, ez kicsit sokkolt. Aztán a másodiktól kezdve már minden tökéletesen ment – mesélte Dia.
Az első előadáson jelen volt az 1929-es Háry még két élő szereplője, az előadás védnökeként a csákvári születésű Csányi László, a rádió gyermekkórusának egykori vezetője, valamint a daljáték alapját képező népi játék szerzője, a szintén csákvári Paulini Béla leszármazottai. Csákváron kívül Vértesbogláron és Tarjánban adták még elő a daljátékot, nyáron pedig egyes részeivel a finnországi Jyväskylä-ben léptek fel. De aztán vége szakadt. A Háry szerepét játszó Németh Kristóf végzős lévén a következő tanévben már nem az iskola diákja volt, a másik kiválasztott Háry pedig még a próbák során lemorzsolódott. – Sajnáltam, hogy nem folytattuk. A világ végére is elmentem volna szerepelni, de ahhoz jóval nagyobb anyagi támogatásra lett volna szükségünk, ami meghaladta a község erejét – zárta Diána. – A szervezés rengeteg logisztikát, energiát, időt igényelt, ezeket a feladatokat egy külsősnek kellett volna átvennie, hogy mi az időközben elindult új tanévre tudjunk koncentrálni. Ám ilyen nem akadt – tette hozzá Cvikliné.
Akkora híre ugyan nem lett a 1997-es előadásnak, mint az 1929-esnek, de az bebizonyosodott, hogy kevés pénzből, nagy összefogással is össze lehet hozni valamit, ami – amellett, hogy főhajtás az elődök előtt - örök élményt ad.