Az akaratának köszönheti, hogy pályára léphetett az Eb-n

2024.07.02. 15:23

Nagy Zsolt életre szóló élménnyel gazdagodott a kontinensviadalon

Azt természetesen sajnálja, hogy az egyenes kieséses szakaszban már nem érdekeltek, annak viszont örül, hogy súlyos sérülésből felépülve ott lehetett a sportvilág egyik legnagyobb eseményén, a labdarúgó Európa-bajnokságon.

Horog László

A ballábas futballista súlyos sérülés miatt sokat kihagyott, aztán visszaverekedte magát a válogatottba

Fotó: Horog László / FMH

Svájc ellen nem vetették be, azonban a mieink második találkozóján, a németek elleni derbin a 75. percben érkezett a gyepszőnyegre a Puskás Akadémia ballábas, csupaszív középpályása, Nagy Zsolt. Pár nappal később, a skótokkal vívott ütközet során a 86. minutumban küldte pályára Marco Rossi kapitány, Nagy Zsolt ismét meghálálta a bizalmat, jól szállt be a 100. percben, Csoboth Kevin góljával megnyert összecsapáson. A futballtársadalom által csak Joe becenévvel illetett futballista nagy álmát váltotta valóra azzal, hogy kétszer pályára lépett a kontinensviadalon.

Fehérváron született, Lovasberényben kezdett futballozni. Pályára lépett a Vidiben is az élvonalban, de a Puskás Akadémián teljesedett ki, lett válogatott labdarúgó. A 31 éves, univerzális játékos súlyos sérüléséből felépülve nagyszerű idényt futott, 11 gólt lőtt és ugyanennyi gólpasszt adott a 2023-24-es bajnoki szezonban. Az NB I-es bajnokság egyik legjobb játékosává nőtte ki magát. Megdolgozott a válogatottságért. A védelemben, a középpályán és szükség esetén a támadók között is bevethető labdarúgóval értékeltük az Európa-bajnokságot.

– A svájciak elleni, nyitó összecsapást a kispadról néztem. Gyengén kezdtünk, az első félidőben nem tudtuk azt nyújtani, amire képesek vagyunk. Rosszul futballoztunk, nem találtuk a pozíciókat, átadtuk a területet, a párharcokról lekéstünk, fölénk nőttek, többször eljutottak a kapunk előterébe, veszélyesek voltak és sajnos gólokat is szereztek. Egy félidőnyi előnyt adtunk nekik, ami megbosszulta magát. A nagyszünet után feljavultunk, szépítettünk, átvettük az irányítást, domináltunk, volt esélyünk az egyenlítésre, igaz, a hazaiak is veszélyeztettek, végül a lefújás előtti góllal 3-1-re alakították az eredményt, megszerezték a győzelmet. A második, németekkel vívott találkozón sokkal jobban futballoztunk, az első perctől kezdve. Megvoltak a helyzeteink, Szoboszlainak kettő, Sallainak is kettő, mindegyik kimaradt, Manuel Neuer nagyokat védett. A játékunk rendben volt, már emlékeztettünk a korábbi önmagunkra, de mivel a lehetőségek kimaradtak, ahogy múlt az idő, egyre inkább azt éreztem, ezen az estén nem tudunk betalálni. A játékvezetővel nem szívesen foglalkozom, de ezúttal kénytelen vagyok, ugyanis a döntései befolyásolták a végeredményt. Orbánt meglökték, ebből kaptuk az első gólt az első félidő közepén, a stadion kivetítőjén vissza is játszották, egyértelmű volt a szabálytalanság. A meccs végén pedig Emre Can kézzel ért a labdához a saját 16-osukon belül, a bíró sípja akkor is néma maradt. Jobbak voltak a németek, megérdemelten nyertek, de egyenlő bánásmódot érdemeltünk volna.

Nagy Ádám (balra) és Nagy Zsolt a magyar válogatott sajtótájékoztatóján, Weilerben
Fotó: Horog László / FMH

Nagy Zsolt nagy álma teljesült azzal, hogy pályára léphetett a kontinensviadalon. A németek elleni mérkőzést megelőzően bízott abban, hogy akár kezdőként juthat szóhoz, de annak is nagyon örült, hogy a hajrára fordulva beállhatott.

– Hirtelen jött, elmentem melegíteni a második félidő elején, aztán leültem öt percre a padra, akkor jelzett a szakmai stáb, hogy készüljek, indulok a pályára. Nagy boldogság volt, a lefújás után kicsit el is érzékenyültem, a hosszabbítással együtt húsz percet töltöttem a gyepszőnyegen. Már gyerekként a foci volt a mindenem, ezzel keltem és feküdtem, azóta sincs másként. Azt sajnálom, hogy a családtagjaim nem voltak jelen, az első, kölni meccsre eljött repülővel a nejem és az apósom, bíztak abban, hogy szóhoz jutok, akkor nem jött össze. A kislányom négy éves, ő ehhez még kicsi, otthon maradt, tévén nézte a meccseket. A lányom, Zara amúgy már sokszor látott élőben, az általam bemutatott gólörömöt mindig ő találja ki, vele egyeztetek előzőleg, mit formálok a kezemmel. Két éve a Nemzetek Ligájában gólt lőttem a németek és az angolok ellen is, legutóbb, márciusban pedig Koszovó ellen találtam be, felkészülési derbin, azt a koreográfiát is Zara eszelte ki. Az utolsó, skótok elleni meccset is a tévén nézték a családtagjaim. A svájciak elleni vereség után a kapitány nyilatkozta, több helyen változtat, legbelül reméltem, hogy a kezdők közé nevez a németek ellen, ami nem következett be, de az is hatalmas dolog, hogy fordulás után bizalmat szavazott nekem. Úgy érzem, jól szálltam be, nem okoztam csalódást. Nagyon remélem, a skótok ellen is szóhoz jutok, akár kezdőként. Az első meccs után kettőt cserélt a mester, két vereséggel álltunk, bíztam abban, hogy ismét változtat. Tudtuk, hogy a britek fizikális együttest alkotnak, amikor lefújták a németek elleni meccsünket Stuttgartban, zuhanyzás után az öltözőben elkezdtem nézni a svájciak elleni találkozójukat, gyorsan kiderült számomra, nehéz dolgunk lesz ellenük is. Az Eb-n gyenge csapat nincs. Bíztam a győzelemben, sőt, csak ezt tudtam elképzelni, meggyőződésem volt, jobbak vagyunk nálunk. Csak győzelemmel tudtuk életben tartani a reményeinket a folytatás kapcsán. Úgy voltunk vele, nyerjünk, aztán utána elkezdhetünk számolgatni. Hihetetlen élményt jelentett a mérkőzés, a közös ünneplés a kapu mögött a drukkerekkel, akik végig bíztam bennünk, nem adták fel egyetlen pillanatra sem. Ahogy mindenki, én is bíztam abban, hogy számunkra szerencsések alakulnak a további csoportküzdelmek, de sajnos nem következett be. Ezzel együtt is életem meghatározó élménye az Eb, nagyon remélem, még sokszor magamra ölthetem a címeres mezt.

Nagy Zsolt (18-as mezben) készül a pályára lépésre a németek elleni találkozón, a stuttgarti stadionban
Fotó: MLSZ/Thaly Zoltán

Büszkeséggel tölti el, rendkívül komoly dolognak tartja, hogy jelen lehetett a németországi erőpróbán, ezzel nagy álmát váltotta valóra.

– A németek és a skótok elleni meccs lefújása után el is érzékenyültem. Súlyos térdsérülésem után hét hónapot kihagytam, szerencsére ez már a múlt. Sokan lemondtak rólam, úgy gondolták, már nem leszek futballista. Nehéz időszak van mögöttem, voltak pillanatok, amikor én is elbizonytalanodtam, magamra ölthetem még a címeres mezt, vagy sem. Elindult a rehabilitációm, bíztam magamban, tudtam, nem szabad feladnom. Tavaly ősszel sikerült visszatérnem a pályára. Nagyon jó szezont produkáltam, tizenegy gólt szereztem és hat gólpasszt adtam a klubcsapatomban, visszaverekedtem magam a válogatottba. Remekül érzem magam Felcsúton és a nemzeti együttesben is, nagyszerű közösségek tagja vagyok.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában