Kétkerekű legendák

A két kismotor gyártása nem állt előzmények nélkül - derül ki Hidvégi János előszavából. A második világháború előtti időkben virágzott hazánkban a segédmotoros kerékpárok piaca. A 100 köbcentinél kisebb hengerűrtartalmú, pedalozással is indítható járművek gyártását a csepeli Weiss Manfréd Művek a gazdasági válságból való kilábalás egyik hajtómotorjaként kezdte meg a 30-as évek elején. Elterjedését segítette, hogy nem kellett hozzá sem forgalmi engedély, sem jogosítvány. A segédmotorokra - legalábbis egy ideig - a háború alatt bevezetett, az üzemanyag és a gumiabroncs vásárlására vonatkozó rendkívül szigorú korlátozások sem vonatkoztak. A kétkerekűeknek kedvezett, hogy 1948-ban rendeletben tiltották be a személygépkocsik magántulajdonban tartását. Ugyanakkor egy politikai döntés értelmében csak Csepelen idult újra a motorkerékpár-gyártás, a vékonypénzű dolgozókra senki nem gondolt. A segédmotoroknak a hadiipari megrendelések az 1950-es évek elején történt visszaesésével virradt föl. A felszabaduló kapacitások részbeni lekötését a segédmotor-gyártás bevezetésétől várták.

Az 50-es évek második felében a fehérvári vadásztölténygyár elkészítette a nevezetes Dongót, a kerékpárra szerelhető segédmotort, a felnémeti finomszerelvénygyár és a csepeli kerékpárgyár pedig segédmotorkerékpár és robogó - a Berva és a Panni - gyártásába kezdett. (Utóbbi típusok gyártásába is bekapcsolódott a vadásztölténygyár.) Az elkészült - egyébként nem túl számos - kétkerekű műszaki színvonala ugyan nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét, a hadiipari megrendelések ismételt növekedésével a gyártásuk azonban mégis a háttérbe szorult.

A Maróti Kiadó gondozásában megjelent kötet nem került kereskedelmi forgalomba. Az említett Pann és Berván, vagy éppen a Dongón kívül több más, azóta a gyűjtők körében fogalomnak számító motorkerékpár is megtekinthető a kiadóhoz csatlakozó fővárosi magángyűjteményben.

A két kismotor gyártása nem állt előzmények nélkül - derül ki Hidvégi János előszavából. A második világháború előtti időkben virágzott hazánkban a segédmotoros kerékpárok piaca. A 100 köbcentinél kisebb hengerűrtartalmú, pedalozással is indítható járművek gyártását a csepeli Weiss Manfréd Művek a gazdasági válságból való kilábalás egyik hajtómotorjaként kezdte meg a 30-as évek elején. Elterjedését segítette, hogy nem kellett hozzá sem forgalmi engedély, sem jogosítvány. A segédmotorokra - legalábbis egy ideig - a háború alatt bevezetett, az üzemanyag és a gumiabroncs vásárlására vonatkozó rendkívül szigorú korlátozások sem vonatkoztak. A kétkerekűeknek kedvezett, hogy 1948-ban rendeletben tiltották be a személygépkocsik magántulajdonban tartását. Ugyanakkor egy politikai döntés értelmében csak Csepelen idult újra a motorkerékpár-gyártás, a vékonypénzű dolgozókra senki nem gondolt. A segédmotoroknak a hadiipari megrendelések az 1950-es évek elején történt visszaesésével virradt föl. A felszabaduló kapacitások részbeni lekötését a segédmotor-gyártás bevezetésétől várták.

Az 50-es évek második felében a fehérvári vadásztölténygyár elkészítette a nevezetes Dongót, a kerékpárra szerelhető segédmotort, a felnémeti finomszerelvénygyár és a csepeli kerékpárgyár pedig segédmotorkerékpár és robogó - a Berva és a Panni - gyártásába kezdett. (Utóbbi típusok gyártásába is bekapcsolódott a vadásztölténygyár.) Az elkészült - egyébként nem túl számos - kétkerekű műszaki színvonala ugyan nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét, a hadiipari megrendelések ismételt növekedésével a gyártásuk azonban mégis a háttérbe szorult.

A Maróti Kiadó gondozásában megjelent kötet nem került kereskedelmi forgalomba. Az említett Pann és Berván, vagy éppen a Dongón kívül több más, azóta a gyűjtők körében fogalomnak számító motorkerékpár is megtekinthető a kiadóhoz csatlakozó fővárosi magángyűjteményben.

Az 50-es évek második felében a fehérvári vadásztölténygyár elkészítette a nevezetes Dongót, a kerékpárra szerelhető segédmotort, a felnémeti finomszerelvénygyár és a csepeli kerékpárgyár pedig segédmotorkerékpár és robogó - a Berva és a Panni - gyártásába kezdett. (Utóbbi típusok gyártásába is bekapcsolódott a vadásztölténygyár.) Az elkészült - egyébként nem túl számos - kétkerekű műszaki színvonala ugyan nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét, a hadiipari megrendelések ismételt növekedésével a gyártásuk azonban mégis a háttérbe szorult.

A Maróti Kiadó gondozásában megjelent kötet nem került kereskedelmi forgalomba. Az említett Pann és Berván, vagy éppen a Dongón kívül több más, azóta a gyűjtők körében fogalomnak számító motorkerékpár is megtekinthető a kiadóhoz csatlakozó fővárosi magángyűjteményben.

Az 50-es évek második felében a fehérvári vadásztölténygyár elkészítette a nevezetes Dongót, a kerékpárra szerelhető segédmotort, a felnémeti finomszerelvénygyár és a csepeli kerékpárgyár pedig segédmotorkerékpár és robogó - a Berva és a Panni - gyártásába kezdett. (Utóbbi típusok gyártásába is bekapcsolódott a vadásztölténygyár.) Az elkészült - egyébként nem túl számos - kétkerekű műszaki színvonala ugyan nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét, a hadiipari megrendelések ismételt növekedésével a gyártásuk azonban mégis a háttérbe szorult.

A Maróti Kiadó gondozásában megjelent kötet nem került kereskedelmi forgalomba. Az említett Pann és Berván, vagy éppen a Dongón kívül több más, azóta a gyűjtők körében fogalomnak számító motorkerékpár is megtekinthető a kiadóhoz csatlakozó fővárosi magángyűjteményben.

A Maróti Kiadó gondozásában megjelent kötet nem került kereskedelmi forgalomba. Az említett Pann és Berván, vagy éppen a Dongón kívül több más, azóta a gyűjtők körében fogalomnak számító motorkerékpár is megtekinthető a kiadóhoz csatlakozó fővárosi magángyűjteményben.

A Maróti Kiadó gondozásában megjelent kötet nem került kereskedelmi forgalomba. Az említett Pann és Berván, vagy éppen a Dongón kívül több más, azóta a gyűjtők körében fogalomnak számító motorkerékpár is megtekinthető a kiadóhoz csatlakozó fővárosi magángyűjteményben.