A Magna Cum Laude is fellép a civilek napján

– Nyári turnénk utolsó állomása a székesfehérvári – mondta a FEOL-nak Mező Misi, a Magna Cum Laude együttes frontembere. – Azzal a műsorral szerepelünk, amit korábban a többi turnéállomáson is előadtunk. Már nagyban készülődünk a jövő évre, ezért különböző dalokkal kísérletezünk, kipróbáljuk, miként működnek más-más sorrendben. Április 20-án lépünk majd fel a Budapest Arénában, akkor lesz a 25 éves jubileumi koncertünk, ezért már javában azon dolgozunk.

– Akkor azt is lehet mondani, hogy a fehérvári fellépés a nagy jubileumi koncert egyfajta főpróbája lesz?

– A dalok megválasztásának tekintetében igen, lehet ezt is mondani, bár áprilisig még sok időnk van hátra. Mindig komoly fejtörést okoz a zenekar számára egy nagyszabású koncert műsorát összerakni, eldönteni, melyik dalt játsszuk el, és melyiket hagyjuk ki. Mi az, amit mindenképpen be kell mutatni az egyes korszakokból? Feltétlenül meg kell felelni a közönségnek zenei értelemben, és ez egy nehéz feladat.

– Úgy tudom, szorosan kötődsz Székesfehérvárhoz. Honnan ered ez a kapcsolat?

– A feleségem fehérvári, a szülei a mai napig a városban élnek. Mi Budapesten lakunk, így viszonylag gyakran el tudunk jönni anyósomékhoz, főként a nyári időszakban. Nagyon szeretek időt tölteni Székesfehérváron, mert gyönyörű város, nagyon jóleső érzés látni, amint épül és szépül.

– Éppen filmet forgatsz. Mi készül, megkérdezhetem?

– A Duna Televízión tavaly indítottunk útjára egy vallási ismeretterjesztő sorozatot, a „Jézus és”-t, ami annyira jól sikerült és annyira kedvező lett a fogadtatása, hogy zöld lámpát kaptunk és a Duna újra megrendelte a sorozatot és leforgatjuk a második évadot. Az első évben ősi foglalkozásokat mutattunk be, most pedig olyasmit vesézünk ki, ami sok ember számára ismerős lehet, mert megéli, átéli. Ilyen a gyász, a szerelem, a kiégés, a kísértés. Ilyen témákat boncolgatunk és ezek felvétele zajlik november végéig.

– A gyászt említetted. Több mint egy éve nincs közöttünk barátunk, Szenczy Sándor, aki Fejér vármegyében alapította meg 27 évvel ezelőtt a Baptista Szeretetszolgálatot. Feltűnik az arca előtted, amikor a gyászról forgatsz?

– Nagyon sokszor jelen van az életemben, ahogyan az édesanyám is, akit elveszítettem. Sándort nagyon szerettem, mondhatom, hogy a barátom és neki köszönhetem az új életemet. Nem hiszek abban, hogy ezek a fájdalmak, ezek a veszteségek törlődnek az ember szívéből és elméjéből, ezeket nem lehet félretenni, hogy eddig gondolok rá, és azután már nem. Édesanyám tizenkét éve halt meg és nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Ugyanígy vagyok Sándorral is, akivel kapcsolatban folyamatosan feltörnek bennem az emlékek. Ő hatalmas példa volt előttem arra, hogyan kell szorosan Istennel együtt járni. Megnyilvánulásai, szavai és tettei mindenki előtt példát mutattak, így számomra is. Az életembe csöppentette a Jóisten Szenczy Sándort és a barátomnak mondhatom, amiért örökre hálás leszek neki.