Vannak olyan életszakaszok, amikor nem tudjuk megvalósítani az ideális étrendet

Ilyenkor jöhet szóba különféle dúsított élelmiszerek alkalmazása. Az Egészségügyi Világszervezet és az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet a mikronutriens – vitaminok, vitaminszerű anyagok – hiánybetegségek előfordulásának csökkentésére négy fő stratégiát határozott meg, melyek közül az egyik az élelmiszerek dúsítása. Ez olyan élelmiszereket jelent, amelyekhez a feldolgozás során vitaminokat, ásványi anyagokat vagy egyéb táplálkozás-élettanilag fontos anyagokat adtak, hogy táp- és biológiai értéküket növeljék, függetlenül attól, hogy az adott anyag az élelmiszerben eredendően megtalálható- e, vagy sem.

Az európai parlament és tanács 13 vitamint és 15 ásványi anyagot határozott meg élelmiszerekhez adhatóként. A dúsítás nem a mai kor találmánya. 1917-ben Dániában bevezették a margarinok A-vitaminnal való dúsítását. Ezt követően az A-vitamin hiányára visszavezethető könnymirigy- és kötőhártya-kiszáradás előfordulása 90 százalékkal esett vissza. A só jódozását az Egyesült Államokban 1924-ben kezdték, melynek hatására mérséklődött a golyva gyakorisága. 1965-ben Kanadában kötelezővé tették a tejek D-vitaminnal való kiegészítését, amivel megelőzhetővé vált a széles körben terjedő angolkór. A folsav lisztekhez való hozzáadásával a velőcső- záródási rendellenességek előfordulása mintegy a felére csökkent.

Érdemes azt is tudni, hogy nem minden tápanyag hasznosul ugyanolyan módon. Egy tápanyag szervezeten belüli hasznosulása sok tényezőtől függ, például hogy milyen kémiai formában van jelen, az emésztő enzimek milyen hatékonyan tudják lebontani, mennyi jut át belőle a bélfalon, mekkora a szervezet raktárkészlete, fontos a fogyasztó életkora, illetve neme is.

Vezető képünk illusztráció