Az elköteleződés a szeretet áldása – Révész Szilviával beszélgettünk

Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta elsősorban a keresztény egyházak és civilszervezetek összefogásával rendezik meg. A Székesfehérvári Egyházmegye Házasság hete záró programjának részeként ünnepi szentmisét mutat be Spányi Antal megyéspüspök a fehérvári Szent Imre-templomban szombaton délelőtt 9 órakor. A szentmisén jelen lesznek a Szeretetkaland2020-ban részt vevő házas- és jegyespárok az egyházmegye egész területéről. A baptista imaházban (Széchenyi utca 26.) vasárnap 10 órától várja az érdeklődőket Révész Lajos lelkipásztor és felesége, Szilvia, 17 órától pedig a Kertész Csárdában kezdődik a hagyományos „házasságünnep”. Révész Szilviát kérdeztük.

Sok éve segítik tanácsaikkal azokat, akik házasság előtt állnak, jegyesoktatás keretein belül beszélnek a párkapcsolatok működéséről. Mennyire tartják fontosnak a fiatalok a házasság intézményét?

– A közvetlen környezetünkben talán kicsit jobb a helyzet, de a statisztikai adatok és a tapasztalatok szerint egyre kevesebb az életre szóló házasság, és a házasságkötések is egyre későbbre tolódnak. Az elköteleződési válság elég összetett kérdés. Összefügg az életszakaszok eltolódásával, a tanulmányok kitolódásával, a magasabb egzisztenciális igényekkel, de része van ebben a házassággal kapcsolatos bizalomvesztésnek, a jól működő párkapcsolati modellek, minták hiányának is.

Mi a legfőbb akadály, mondhatni félelem, ami elbizonytalanítja a fiatalokat?

– Ezek mindig személyesek. A negatív családi példák, a gyerekkorból hozott kötődési nehézségek miatti félelmek az intimitástól, az elköteleződéstől. Kapunyitási pániknak is nevezik a jelenséget, ami tulajdonképpen több életkrízis egymásra tolódása: ilyen életkrízis az elköteleződési válság, a felnőtt szerepek felvállalásának nehézségei, a halogató döntések például a munkavállalással, letelepedéssel kapcsolatban. A másik akadály a szabadság megőrzésének, az egyedüllétnek, a függetlenségnek a vágya, az egyéni célok feladásától való félelem.

A média, a filmek világa, a sokféle csábítás, ami az úgynevezett jobb élet reményében külföldre hív, mind-mind az elköteleződés ellen szól. Miként lehet ez ellen hatni?

– A modernizáció következtében a lehetőségek tárháza áll a mai fiatalok előtt. Persze éppen ez áll a halogató döntések, lelki nyomások mögött is, mert mindenki érzi, azért hamis azt állítani, hogy bárkiből bármi lehet, s néha ez inkább nyomás rajtuk. Szeretnénk a legszebbet, a legjobbat, így a tökéletességre törekedve egyre többen gondolják: talán „lehetne még ennél jobb is”. Sajnos a média hamis életpályamodelleket közvetít. A külső értékek dominanciája mellett egyre kevesebb szó esik az önismeretről, a lelki szükségekről, motivációkról. A legtöbbet talán azzal tehetünk, ha odafigyelünk a kapcsolatainkra, megpróbálunk olyan mintát adni, amely visszaadja a fiatalok házasságba, családba vetett hitét, s mellettük állunk, amikor meghozzák saját döntéseiket.

A kormány egyik fontos célja a házasság intézményének erősítése, a családok érdekében történő tenni akarás. Eredményesek ezek az intézkedések?

– A KSH adatai szerint talán igen, hiszen 2010 után megállt a házasságkötések számának a hetvenes évektől tartó folyamatos csökkenése. A környezetemben élő fiatal családokat látva egyértelmű: ezek az intézkedések nagy segítséget jelentenek az életkezdésben, gyermekvállalásban. Más kérdés, hogy az adott körülmények között még fontosabbnak látom a stabil párkapcsolatok, házasságok építését, hiszen a gyermek a családba érkezik, és csak egészséges családok tudnak lelkileg egészséges gyermekeket nevelni.

Mi kell egy boldog házassághoz?

– Két egészséges felnőtt, akik képesek a másikért élni, adásban gondolkodni, és a másikat önmaguk elé helyezni, nem attól várva a saját boldogságot. Mert a házasság önmagában még senkit sem tett boldoggá, csak boldog, egészséges emberek képesek egy harmonikus, boldog párkapcsolatban élni.

Van olyan recept, amiben hisz keresztény gondolkodóként?

– Hiszek abban, hogy a házasság gondolata Istentől származik, és áldás az ember számára, ha olyan módon él vele, ahogyan azt a Teremtő tanácsolja. Hiszem és úgy tapasztalom, hogy „jobban boldogul kettő, mint egy”. Számomra az egyik legnagyobb áldás a feltétel nélküli szeretet és elfogadás, hogy a férjem, mielőtt igazán ismert volna, elköteleződött amellett, hogy egy életen át, bármit is hozzon az élet, szeret és támogat. Nem azért, mert tökéletes volnék vagy rászolgálnék erre, csupán Isten és az irántam való szeretetből. A kölcsönös szeretet, elfogadás és támogatás légkörében képesek vagyunk mindketten fejlődni a személyiségünkben, kibontakozni a hivatásunkban, küzdeni a céljainkért és átvészelni a viharokat. És ez a szeretet segít abban, hogy a konfliktusok idején elengedjük a másik „adósságát”. Fontosnak látom azt is, hogy a kapcsolatot tudatosan ápoljuk, folyamatosan vessünk bele. Legyenek közös élményeink – nekünk ilyen például a túrázás, az utazás, a színház –, álmaink, céljaink, melyek gazdagítják az életünket, és előre viszik azt.