Metzger Antal kempómester vasúti főtiszt kenyeret is tud sütni

Most is egyben tartja a kempós csapatát, pedig nagyon nehéz a covid idején. Fejben nem lehet önvédelmi sportot űzni, mégha futni, edzeni egyedül is képesek a sportolók. Test test ellen virtuálisan küzdeni? Metzger Antal reménykedik a járvány elmúltában, de addig is leginkább családi programokat talál ki az összeszokott társaságnak. Nemrégiben a Bicske Szíve Parkban álló tekintélyes méretű város kemencéjénél kenyérsütő versenyt szervezett: az élesztősök a kovászosok ellen! Mielőtt bárki megmosolyogná ezt a pótcselekvő versenyt, sietve le kell szögezni, hogy felséges kenyerek sültek, mindenki nagyszerűen érezte magát. Egy közösség sokféleképpen bizonyíthatja összetartozását. Antal amúgy gyakran ínycsiklandó képeket oszt meg a maga sütötte kelt tésztákról, kenyerekről máskor is a közösségi oldalán.

Mindegyik családjában szeretetteljes a légkör

A bicskei születésű kempó mester a Dinamik Harcművészeti Közhasznú Sport Egyesület edzője, vezetője, 1995-től elnöke, díjazás nélkül. Alacsony termetét ő maga hozza szóba, ami egy férfinak nem könnyű, ám ő férfiasan megbirkózik vele. Vékony, arányos alkatú, öniróniával meséli el, hogy vitték őt a szülei orvoshoz, amikor nem nőtt tovább, hiába, a gének, átlagosan alacsony és kész. „A küzdősportokat különben sem a nagy embereknek találták ki, s a pici embernek is vannak esélyei” – foglalja össze egyszerűen, Ellágyul a tekintete, amikor a feleségéről ejt szót: „Ő is magasabb nálam, így szerettük meg egymást”. Egy fiuk van, de a családjuk ugyancsak kibővül Antal edzősködése következtében, mert nála nem csupán az edzés elejétől végéig tart a gyerekekkel a kapcsolat, s a család ezt nemcsak megértette, de vele tartott a sportban. Közismerten szeretetteljes a légkör a bicskei „kempócsaládokban”, annál is inkább, mivel nem kapnak támogatást, csupán az önkormányzattól alkalmanként. Magukra és egymásra számíthatnak. Edzőhelyet is nehezen találnak.

„Irtó rossz gyerek voltam, csibész, eleven, szegény anyám pofonjai terelgettek. Tizennégy éves voltam, amikor Várszegi Rudolf kempóedző Budapestről Bicskére érkezett, s a kultúrba verbuválódott a csapat. Elvarázsolt a sport, vége lett a rosszaságnak. Fegyelem, morál, az alapvető erkölcsi értékek, mind megtaláltam a sportszerűség mellett, s ez azóta sem enged. Sok lány az önvédelem miatt kapcsolódik be, jelenleg negyven-ötven tagunk van, hétévestől az ötvennégy évesig, Bicskéről és környékéről. Megalapítottuk a Bicske Kupát, országos hírnévre tettünk szert vele, idén tartanánk a huszadik évfordulós versenyt – elmarad a covid miatt”- szól múltról, jelenről. Portugáliába volt meghívásuk tavaly tavaszra, persze elmaradt, mint minden utazás, bemutató, verseny. Antal februárban óvatosan készítette fel a gyerekeket, hogy ne csalódjanak, érezte, ez a járvány nem múlik el hetek alatt.

A bicskei iskolás éveket a fővárosban gépészeti szakközépiskola követte, de a kempó örökre megmaradt. Antal vasutasnak tanult, foglalkozása vasúti oktató főtiszt és vizsgabiztos, harmincnégy éve a MÁV kötelékében keresi kenyerét. Elvégezte a felnőttképző mesterszakot, régebben havonta beutazta a mozdonyfülkében a vasútvonalakat: a gyerekvasutat, a Déli Pályaudvar-Székesfehérvár, Pusztaszabolcs, Komárom viszonylatokat, az 1-es fővonalat, nem soroljuk, pedig ez is izgalmas terület. Hivatalosan soha nem vezetett mozdonyt, szimulátoron igen, viszont aki érti, felbecsülheti, mit jelent az ő tudása. Hétfajta vasúti biztosító berendezés ismerete, a kulcsazonosító biztosítóktól az elektronikuson át a legmodernebbekig, a műhold által irányított, GPS-alapúakig.

A kempó a nagy büszkeség, országos dobogós helyezésekkel dicsekedhetnek a bicskeiek

A sport népszerűsége pedig egyre nő, mondja. „A bicskei egyesület tagja a Magyarországi Kempó Szervezetek Sportági Szövetségének, s a Bicske Kupa elismert a kempós körökben. Egyedi trófeát alkotott Németh Zoltán faműves a győztesnek, vándordíjként viszik tovább a következő évben. Tudják, tőlünk senki nem mehet el üres kézzel és üres hassal, a szociális érzékenység hozzá tartozik az életünkhöz. S nagyszerű sportemberek, példaképeink fogadták el a meghívásunkat: Erdei Madár Zsolt, Karacs Attila, Ungvári Attila – a neves judós tízgyermekes családban nevelkedett.

A TEK-es Hajdu János is eljött, testközelbe hoztuk őket. Edzőtáborok, kirándulások, kempós mikulások, s egészséges ételek készítése – annyi minden belefér az egyesületi életünkbe. A bizalomra, az emberségre építünk. S a kicsik is tudják, hogy ha leütnek, ha padlóra kerülsz, fel kell állni. Fogjuk egymás kezét. A kempós hitvallásom: Egyedül nem vagyok senki. Az a sok élmény, cselekedet, ember tett azzá, aki vagyok. Egy kempó mesterré, aki járja az utat, és vezeti azokat, akik hisznek benne.”