Tigris és Eufrátesz – A fehérváriaknak egészen mást jelent ez a két szó

A Tigris és az Eufrátesz hallatán legtöbben a Mezopotámiát határoló folyókra asszociálunk, ám ha továbbgondoljuk a dolgokat, biztosan eszünkbe jut: van Fehérváron egy társasjátékklub, amely ezt a nevet viseli. Immár hét éve működik, havi rendszerességgel két helyszínen tölthetnek együtt néhány élményekben gazdag órát a játékos kedvűek.

– Amikor egyetemista voltam, akkor robbant be, hogy viszonylag megfizethető áron – nem olcsón – lehetett vásárolni különleges társasjátékokat. Ez nagyjából a kilencvenes évek közepén volt, akkor indultak a budapesti játékkiadók is. Nagyon újszerű volt, nagyon szerettük, vettünk is pár játékot a baráti társasággal. Mivel mi játszottunk egyetem alatt is, úgy gondoltuk, hogy diploma után itt, Fehérváron is folytatni fogjuk. Nyilván a legtöbben ezt úgy oldják meg, hogy otthon játszanak, összehívják a haverokat. Mi többet akartunk, azaz mindig is volt küldetéstudatunk, ami arról szól, hogy amit szeretünk és nekünk jó, amit értéknek látunk, azt próbáljuk népszerűsíteni.

Az első klubunkon – hét évvel ezelőtt – tizenöten voltak, most legalább ötven-hatvanan vagyunk minden alkalommal. Körülbelül ötszázan megfordultak már nálunk az évek során – mesélt a klub életéről az ötlet gazda-szervező Kozma Tamás Gáspár. A kezdetekkor a 16 év feletti, fiatal-felnőtt korosztályt próbálták megszólítani. Később úgy alakult, hogy a fiatalok hozták a kicsi gyerekeiket is. A társaság toleráns volt, de akadtak olyanok is, akik elpártoltak a gyerekzsibongás miatt, ám erre is találtak megoldást.

– Két évvel ezelőtt indítottunk egy éjszakai társasklubot, ami arról szól, hogy délután kezdünk és éjfélig játszunk, ez kifejezetten felnőtteknek van. A másik csoportot pedig átkereszteltük családivá. Alapvetően nem ez volt a cél, csak valahogy kialakult – fogalmazott a szervező, aki azt is kiemelte, ebben a klubban nincs hierarchia, mindenki tagja és vezetője a csoportnak.

– Nagyon fontos, hogy nem vagyunk civil szervezet, nincsen jogi személyiségünk. Az alulról szerveződő dolgokban hiszek, amit az emberek önkéntesen és csak addig csinálnak, amíg valami hajtja őket belülről. Itt senkinek nincs kötelezettsége, nincs szervezeti és működési szabályzatunk, nem lehet minket támogatni, nem gyűjtünk adományokat, nincs tagdíj. Ha amortizálódik a társasjátékom, akkor az az én saját károm. A civilségben hiszek, és szerintem ez az igazi civilség – vallja az ötletgazda. A klub sok fiatal számára is tartalmas és izgalmas kikapcsolódást biztosít. Nem ritka, hogy egy-egy alkalommal húsz középiskolás fiatal üli körbe az asztalt. Hiába nem ismerték egymást korábban, mégis igazi közösségként játszanak együtt, akárcsak a felnőttek. – A játék során megteremtődik egy olyan világ, amely teljesen különböző embereket hoz össze. Együtt ülök egy olyan emberrel, akivel soha nem találkoztam volna. Kialakul egy közös pont, egy közös világ, amiben együtt vagyunk benne – fogalmazott Kozma Tamás Gáspár.