A textil érték – Mutattak rá a környezetvédők Szabadbattyánban

Nem is gondolnánk, hogy környezeti szempontból napjaink egyik legterhelőbb iparága a textilgyártás – az úgynevezett „fast fashion” cégek ugyanis nagyjából 40 százalékkal több terméket állítanak elő, mint amennyit értékesítenek. A felesleg pedig sokszor a fejlődő országok hulladéklerakóiba kerül anélkül, hogy bárki használta volna őket – mutat rá a mai fogyasztói alapú divatvilágra a Zöldellő Egyesület, amely a Közép-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökséggel együtt múlt szombaton rendezte meg a Textilpikniket Szabadbattyánban, a művelődési házban.

A divat világában azonban nemcsak a felesleg termelődése okoz gondot, hanem már eleve a gyártás is megterhelő: egy egyszerű fehér pamutpóló gyártása során például 2700 liternyi vizet használnak fel, a színezéshez pedig elsősorban nehézfémeket használnak. A ruhaipar fellegvárában, Kínában pedig sokszor embertelen körülmények között dolgoznak a munkavállalók – mutatnak rá a Zöldellő egyesület tagjai a nehézségekre, kiemelve: óriási tehát a szakadék azok között, akik hordják ezeket a ruhákat, és akik varrják azokat. Pedig a textil érték – ezt mutatták meg a hétvégi pikniken is –, hiszen az öltözködés, mindamellett, hogy alapvető fontosságú, örömforrás is egyben. De a vásárlás lehet tudatos, ahogy az is, hogy mit teszünk azokkal az anyagokkal, amiket már nem használunk tovább.

– A textilpiknik lényege, hogy az újrahasználatot népszerűsítse – mutatott rá Baráth Gabriella, a Közép-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség munkatársa. – Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a hulladékhasznosítás egyik legjobb módja az újrahasználat, mert akkor nem valamiből újrakészítünk valamit, hanem egy az egyben használjuk újra ugyanazt a tárgyat, legyen az befőttes üveg, könyv, CD-lemez, játék, elektronikus cikk vagy éppen az egyik legjellemzőbb téma, a textil.

A textil-újrahasználat népszerűsítése során gyűjtöttek zoknit, farmert, pólót, s közvetlenül megmutatták, ezekből mit lehet készíteni, illetve azt is, hogy a használt ruhákat miként lehet hordani újra. – Arra próbáljuk a betérőket rávenni, hogy vásárlási döntéseik előtt mindig gondolják át jól, vajon valóban szükségük van-e egy új ruhadarabra? Ha igen, akkor azt honnan és hogyan tudják felelősen megvásárolni. Nem vagyunk ugyanis vásárlásellenesek, mégis jó volna megtanítani a hölgyeknek, uraknak, hogy egy klassz gardrób nem ezer darabból áll, hanem elég ötven-száz ruhadarab is. Sőt, a száz is már meglehetősen sok. A kapszulagardrób iránya tehát az, amit mi népszerűsítünk – tette hozzá Gabriella. – A szemléletformálás mellett célunk, hogy az otthon felhalmozódott, szinte már hulladéknak minősített textilt összegyűjtsük. Ezeket az anyagokat később a megfelelő csatornákon keresztül eljuttatjuk azokhoz, akik újra tudják használni őket. Továbbá arra ösztönözzük az embereket – az ünnepekre is gondolva –, hogy ajándékot nemcsak vásárolni lehet, de alkotni is, mi több, ajándékba adhatunk élményt is. Nem baj, ha nem mindig tárgyakat adunk, vagy ha mégis, akkor a régiből lehet újat készíteni.