A „legzöldebb” közlekedési forma a kerékpározás

Egy előadáson hangzott el a minap, hogy „mert ma mindenki »zöld« akar lenni!” – ez a kijelentés azonban nemcsak a környezettudatosan élők egyre nagyobb számára utal, de arra is, hogy a marketingtevékenységek is ez irányba tolódnak. Mégpedig azért, mert a vásárlók egyre szívesebben fogyasztják, választják azokat a termékeket, amelyekkel azt gondolják, kisebb ökológiai lábnyomot hagyhatnak maguk után. Ez a tendencia érvényesül a közlekedésben is, s már a mai valóságban is láthatjuk az egyre több zöld rendszámos elektromos autót, az árammal működő rollereket és kerékpárokat. Az igazi „zöld” közlekedés azonban még ma is mindig az, amelynek hajtásához sem akkumulátor, sem üzemanyag nem szükséges, s amelynek gyártásához nem szükséges fosszilis energia felhasználása, feldolgozásához pedig veszélyeshulladék-lerakó. Ez pedig nem más – fogalmazott Pásztor László, a Magyar Kerékpárosklub fehérvári szervezetének titkára –, mint a kerékpár, amely egyszerűen csak lábbal hajtható.

Leggyakrabban társakkal, barátokkal bringázik az ember

– Lehetne ennél zöldebb egy közlekedési eszköz? – teszi fel a valójában költői kérdést. Mégpedig annak apropóján, hogy a napokban adott ki a klub – az Országos Rendőr-főkapitányság balesetmegelőzési bizottságával karöltve – egy fontos, hiánypótló kiadványt arról, hogyan kell kerékpárral közlekedni. Merthogy egyre többen használják a kerékpárt hobbicélból, sportolásra, kirándulásra, munkába és iskolába járásra egyaránt, de amint lekanyarodnak az egyre hosszabb kerékpárutakról vagy találják szemben magukat más közlekedőkkel, mintha nem tudnák, hogyan kell vele közlekedni. És itt nem csak arról van szó, hogy nincsenek kivilágítva, szlalomoznak a járdán a gyalogosok között. A Kerékpárosklub Kis­okosa ebben segít, s közben a számos előny mellett kiemeli a biciklizés környezettudatosságát: „Bringával nem szennyezed a levegőt, kis helyen is elférsz, és zajt sem keltesz. Ezzel magadon kívül másoknak és a jövő generációinak is jót teszel” – mutat rá a kisokos az egyik legfontosabb „zöld” előnyre.

De nézzük most azokat a főbb kerékpáros buktatókat, amelyeket ha elkerül a bringás, a közösségi közlekedésben is nagyobb biztonságban lesz és a többi közlekedő előtt is nagyobb lesz a respektje. Közlekedés során az első s talán legfontosabb a láthatóság. Már itt sok kerékpáros elvérzik, mert amíg ő lát, meg se fordul a fejében, hogy az nem jelenti azt, hogy őt is látják. A kerékpáros macskaszemek, a fényvisszaverő csíkok, a villogók és lámpák már kora szürkülettől segítik a kerékpárost és a közlekedés többi résztvevőjét egyaránt. Lakott területen kívül pedig már a fényvisszaverő ruházat is kötelező!

Együtt biciklizni jó – ezért is van az, hogy leggyakrabban társakkal, barátokkal bringázik az ember. Igen ám, de milyen jó is lenne látni a másikat, szólni hozzá pár szót… S ezért egymás mellett tekernek a kerekezők. Nos ez az, ami közúton általában tilos – hangsúlyozza a Kisokos, de azt már mi tesszük hozzá: mégis a szabadidős, hétvégi kirándulók mellett gyakran tapasztalunk ilyet a profi bringások körében is. A városi kerékpárosok a nagy forgalom miatt gyakran választják a járdát biciklizésre – sajnos akkor is, amikor az úttest mellett fel van festve a kerékpáros sáv. Pedig járdán csak akkor mehetnek a biciklisek, ha az út nem alkalmas a biciklis közlekedésre, s akkor is csak maximum 10 km/óra sebességgel, a gyalogosokat nem zavarva. Sok megfontolandó tanácsot ad még ez a kiadvány, de itt most álljon egy utolsó: ne használjon a bringás fülhallgatót! A figyelmes közlekedés megmentheti az életét…