Javában tart a szüret Adonyban

A tapasztalatok nem egységesek, ennek az is az oka, hogy a szőlőhegy különböző részeire látogattunk el. Másként élték meg a szüretet a Ráchegyen vagy éppen az Öreghegyen. Gévai Gábornak és családjának a présháza, a pincéje és a szőlője az utóbbi helyen található. – Nekem az idén semmilyen problémám nem volt sem a minőséggel, sem a mennyiséggel. Pedig ebben az esztendőben csak háromszor permeteztem, amíg egy évvel ezelőtt hatszor. A szárazság nálunk nem okozott gondot, igaz, rendszeresen locsoltam a tőkéket, és ami fontos, a betegségek elkerülték a szőlőt. A vegyes fehéret tizennyolcas cukorfokkal és hetes savértékkel szüreteltük. A generosánál ezek a számok tizennyolc és fél, illetve nyolc. Már a hordóban van a must, és a forrás is azonnal megindult, vagyis egy hete már „készül” az új bor. Az idén visszatértem az ősök módszeréhez, nem használtam se fajélesztőt, se tápsót, se vitaminokat, nem fogok deríteni, rábízok mindent a természetre, a Jóistenre és persze a saját munkámra – tudtuk meg Gévai Gábortól, akinek a kék szőlője még a tőkén van, azokat később szüreteli – mint általában mindenhol. 

Paulusz Imre, akinek 2019- ben az országos rozéversenyen aranyérmes lett a bora, méghozzá a hatodik legmagasabb pontszámmal, kimondottan elégedett az idei terméssel. – Egy hete szüreteltem. Az orbánvérével, a generosával, a chardonnay-val és a kékfrankossal végeztem. Az utóbbit azért szedtük le a szokásosnál korábban, mert rozét készítek belőle. Az biztos, hogy az időjárás megviselte a szőlőt. Július végén, augusztus elején azt hittem, hogy a szemekben alig lesz lé, úgynevezett sörétet szüretelünk majd. Végül azonban jött egy kis eső, ami megmentette a szőlőt, ezért viszonylag jó mennyiséget és szép minőséget szedhettünk le. Összességében elégedett vagyok, hiszen a cukorfokra sem panaszkodhatom. Persze azt még nem lehet tudni, milyen beltartalma lesz a bornak, azt viszont állíthatom, hogy itt nálunk, a Ráchegyen senki sem panaszkodott eddig, szép szőlőt szüretelt mindenki. A Rácheggyel szemben van a terciája Schmidt Attilának, aki a Duna Menti Szent Orbán Borrend nagymestere. 

Ő már nem annyira elégedett, mint a szomszéd gazda. A fehér szőlőket már leszedték, forr a must, a kék szőlő még a tőkéken, néhány éjszakát még kint tölt. – Ha a szőlőhegy egészét nézem, akkor azt kell mondanom, hogy alapvetően kevesebb a szőlő és a lé mennyisége is, mint tavaly. A korai fajtáknál, az irsainál, a cserszeginél, a gyöngyrizlingnél, a biancánál még nem volt semmi gond, például a cukorfok 20-21 volt. A középérésűeknél már oda kellett figyelni, ha megfelelő savtartalmat akartunk, akkor alacsonyabb cukorfoknál, tizenhétnél kellett szüretelni. A szőlő fenolos vegyületének az aránya magas, ez nem jó, mert fanyar érzete lesz a bornak, és a mustnak a fenoltól mély lett a színe. Ez a rozénál okozza a legtöbb gondot, mert megszínezi, maximum egy órát lehetett a kék szőlőt a héján hagyni, hogy a rozé ne legyen sötét színű. A saját tapasztalatom az, hogy nem most készülnek majd a csúcsboraim, talán még átlagos sem lesz a szőlőm mennyisége és minősége. Nem volt csapadék, ezért a szőlő felélte saját magát, a túlélésért küzdött, nem a termésért. Eddig a vegyes fehéret és rozénak a kékfrankost szedtem le, a fehér szőlőim közül még a tőkén van az olaszrizling, illetve a kék szőlők. Az idén előrébb van a természet, ami nem véletlen, hiszen 1901 óta nem volt ilyen meleg nyarunk, és ez a harmadik legszárazabb nyár. Ennek megfelelően szerintem itt az adonyi szőlőhegyen októberig befejeződik a szüret.