2022.12.29. 15:58
Utolsó kilovagolásukat tartották a csákvári lovasok és barátaik (videó)
Megtartották régi hagyomány szerint az utolsó, évzáró kilovaglást a csákvári lovasok. A félszáz nyeregben ülő és a két fogat célja egy közös ebéd és egy jó beszélgetés volt Kőhányáson.
Fotó: Nagy Norbert / FMH
Ragyogó, de fagyos reggelre keltek a Csákvári Lovasbarátok Köre Egyesület tagjai. A gyülekezőhely fái alatt még a kezdés időpontjában, december 29-én délelőtt tíz órakor is fehér dér vont leplet a fűszálakra. Aztán az egyik lovas érkezett a másik után patkóikkal leszakítva a füvet. A kisváros valamennyi utcájából kisebb-nagyobb lovascsoportok tartottak egy irányba, a hatalmas ősöreg fenyő mögötti parkba, hogy megtartsák az idei utolsó, évzárónak mondható nagy közös csapatépítő lovaglást. Nemcsak a helyi lókedvelők, illetve lovasok gyülekeztek ezen a délelőttön, hanem a megye több pontjáról is érkeztek Csákvárra lóval vagy éppen lószállító utánfutókkal, és nem mellesleg több lovasfogat is begördült a téli napfénytől csak nehezen olvadozó füves területre.
Az egyik fogat hajtója maga id. Magosi István volt. A Csákvári Lovasbarátok Köre Egyesület vezetője kérdésünkre elmondta: – Az évzáró lovaglás Kőhányásra megy az idén. Ezt a hagyományt azóta tartjuk, mióta az egyesület fennáll, tehát nyolc éve minden esztendőben megtesszük ezt az utat. De hozzá kell tennem, hogy ezen szokás gyökerei sokkal távolabbi korokba nyúlnak vissza, ugyanis egészen pontosan 1982 óta tartunk évzáró lovaglást a helyi lovasokkal.
Arra a kérdésre, hogy kik érkeztek ide, hogy összesen hányan vesznek részt az eseményen, azt felelte Magosi: – A csákvári lovasok itt vannak, egyesületi szinten, de meghívtunk ide különböző lovasbarátokat is, akikkel egész évben együtt szoktunk lovagolni. Nadaptól kezdve Zámolyon és Csóron át egészen Csákberényig küldtük el a meghívókat, és nem mellesleg különböző kisebb lovasiskolák is képviseltetik itt magukat.
Mint megtudtuk, a párafelhőket fújtató paripákra és kitartó, türelmes gazdáikra a nem túl hosszú galoppot követően egy kis abrak, illetve ebéd várt. Persze azért került némi szálastakarmány a lovak, illetve valamennyi pálinka és bor az akkor már lenyergelt lovasoknak is.
Magosi István hozzátette: – Nem csak a hagyományőrzés okán tartjuk meg ezt a zárólovaglást. Csak ebben az évben 15–20 rendezvényt szervezett az egyesület, és ilyenkor, év végén, kell, hogy legyen egy ilyen csapat-összekovácsoló nap, amikor együtt lehetünk mindannyian.
Aztán az elnök szavára megindult 45 ló és két fogat a Disznóhegyi út felé. Az első megálló hol is lehetett volna máshol, mint Tókics Mihálynál. Aztán onnan mentek tovább, méghozzá úgy, hogy a lovasok egy szép erdei úton, a fogatok pedig – az útviszonyok miatt – a műúton tették meg a távot a Vérteserdő Zrt. Turisztikai Központjához.
