Esőben, fagyban hétvégén is szolgálatban

Ha valaki az elmúlt évtizedekben lelkiismeretesen, betűről betűre végigolvasta a Fejér Megyei Hírlapot, gyakran találkozhatott Zamody János nevével. A lap péntekenként megjelenő Állatorvosi ügyelet rovatában ugyanis rendszeresen szerepelt, méghozzá a Dunaújváros és környéke 1. körzet (Besnyő, Ercsi, Pusztaszabolcs, Ráckeresztúr, Iváncsa) résznél. A doktor úr hosszú ideig több település állattartóinak rendelkezésére állt hétvégén is, és ha szükség volt rá, esőben, fagyban, kánikulában sietett a beteg állatok segítségére. 
Nemrég az Állatorvostudományi Egyetem 237. tanévét megnyitó ünnepségen Zamody János átvette a gyémántdiplomát, amit a hatvan évvel ezelőtt végzettek kapnak. A doktor 1958-ban kezdte tanulmányait az Állatorvostudományi Egyetemen (akkor még főiskolán). A cum laude minősítésű oklevelet 1963-ban vette át, majd a gyakornoki idő következett, amit Kisapostagon, Nagyvenyimen és Besnyőn töltött; akkor határozta el, hogy ezen a vidéken szeretne dolgozni.

– Korábban is volt kapcsolatom Ráckeresztúrral, a nővéremék ugyanis egy ideig itt laktak, a nyári szünetet náluk töltöttem. A nővérem férje, Rombauer Pál állatorvos volt, s vele mentem mindenhova. Láttam, mit csinál, hogyan csinálja. A gyakorlatban nagyon sokat tanultam, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy pesti srác létemre elsőre fölvettek az egyetemre. Mindig nagy tisztelettel emlékezem meg róla, mert tőle tanultam a szakma alapjait, lényegét. Gimnazistaként már baromfioltásokon vettem részt kísérőként és fogóként. Később, az egyetemi évek alatt már baromfioltásokat is végeztem – idézte fel a kezdeteket a doktor úr. A Rác­keresztúrra szóló kinevezését 1964. augusztus 1-jén kapta meg, ám mielőtt munkába állt, hat hónapot töltött a honvédség kötelékében. A községben 1965 februárjában kezdett dolgozni. – Mindig állami szolgálatban álltam mint hatósági állatorvos. 1994-ben mentem nyugdíjba főtanácsosként, de Ráckeresztúron mind a mai napig dolgozom. Ügyeletet már nem vállalok, de a helyi állattartók rendelkezésére állok nap mint nap. Igaz, egyre kevesebb az állat a faluban, mind kevesebben tartanak gazdasági haszonállatokat, amelyek az elmúlt időszakban meghatározóak voltak – mesélte Zamody doktor, majd sokrétű munkájáról is szólt. A nagy létszámú állattartó telepeken lévő állat­állomány egészségügyi ellátásán (betegvizsgálat, gyógykezelés, védőoltások stb.) túl az élő állatok szállításának felügyelete, a telepeken termelt állati eredetű élelmiszerek s azok feldolgozása, szállítása, kereskedelme egészen a fogyasztóig történő ellenőrzése szintén a feladatai közé tartozott. A helyi és a martonvásári vágóhídon éveken át teljesített szolgálatot; ott a húsvizsgálat és a húsfeldolgozás ellenőrzését végezte. Gondosan ügyelt arra, hogy a vágóhidakról csak olyan termékek kerüljenek kereskedelmi forgalomba, melyek a fogyasztók egészségét nem veszélyeztetik. A nagy létszámú állattartó telepeken a napi betegellátás mellett nagy hangsúlyt kellett helyezni a nagy kárt okozó fertőző állatbetegségek és az ember egészségét veszélyeztető, állatról emberre átterjedő fertőzések megelőzésére, illetve a mentesítési eljárások végrehajtására.

Zamody doktor úr a közéletben is szerepet vállal, kezdetben tanácstagként, majd a végrehajtó bizottság tag­jaként, később önkormányzati képviselőként. Jelenleg a gazdasági bizottság tagjaként segíti az önkormányzat munkáját. 
Állatorvosi munkájáért és a községben végzett tevékenységéért Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kapott 1984-ben, 2016-ban pedig Lancz Endre-életműdíjjal tüntették ki. – Nem tettem semmi rendkívülit, csak becsületesen végeztem az állatorvosi szolgálatnak ezt az ágát, melyet nagyon szerettem – nyilatkozta akkor a ráckeresztúri helyi újságnak.