Dombi Ferenc: Ő a legnagyobb csoda!

– A középkor egyik legnagyobb teológusa, Aquinói Tamás „A teológia summája" című nagy munkájában egy helyen azon elmélkedik, hogy vajon az Üdvözítő megfelelő helyen és megfelelő időben jött-e el erre a világra? Ez a töprengése ennek a nagy tudós embernek nem üres spekuláció, s nem is az iskolamester ügyes fogása, aki mellékes kérdésekkel vezet el bennünket a lényeges kérdéshez, hanem igazából egy mindent meghatározó felvetés. Hiszen az egész karácsony, Krisztus testet öltése, az, hogy az örök isteni belép az emberi időbe, a történelembe, az emberrel való sorsközösségbe, mind-mind felvetik ezeket a kérdéseket: alkalmas időben, alkalmas helyen jött-e el a Megváltó erre a világra? – hangzott el Dombi Ferenc, a Váli Református Egyházközség lelkipásztorának prédikációja elején, amelyeket a későbbiekben meg is válaszolt.

– Nagy kérdés ez, mégis, mondhatjuk, igen! Soha alkalmasabb ideje nincs a Krisztus érkeztének, mint az Istentől elszakadt ember ideje, mert ez az idő lényegében véve, a bűn és a halál fogságának az ideje – fűzte hozzá.

A lelkipásztor rámutatott a karácsony legnagyobb csodájára is, aki nem más, mint Jézus Krisztus, akinek személyében Isten emberré lett: – Alászállott a földre, hogy megnyissa az utat mennybeemeltetésünk előtt. Magára vette halandóságunkat, hogy közölje velünk halhatatlanságát. Felvette erőtelenségünket, hogy erejével megerősítsen minket, osztozott szegénységünkben, hogy gazdagságát átruházza ránk, magára vette hamisságunk gyötrelmes terhét, hogy minket igazságba öltöztessen. Ez nektek a jel, Ő a jel, ez a legnagyobb csoda, Ő a legnagyobb csoda! – mondta a prédikációt lezáró gondolataiban Dombi Ferenc lelkipásztor. 

Ezt követően a hívek éltek az úrvacsora jegyeivel – a kenyér és a bor –, Krisztus megtört testének és kiontott vérének jelképeivel, majd örömmel és tiszta szívvel tértek haza hajlékaikba, ahol folytatták a meghitt ünnepet.

(A vezető képünk illusztráció!)