Borbély Levente kisiskolás kora óta mesél, versel, játszik a színpadon

A sok-sok tehetséges, figyelemre méltó székesfehérvári, vagy itt tanuló diák egyike Borbély Levente, a Ciszterci Szent István Gimnázium tizedik osztályos tanulója. Aki követi az iskolával kapcsolatos híreket vagy a ciszteres Fejér Holló Diákszínpad tevékenységét, az egészen biztosan találkozott már a nevével. Az elmúlt egy-két évben a fiatalember versmondással is szerepelt a nyilvánosság előtt, áprilisban pedig nem akármilyen sikert ért el: megnyerte a XIV. Fehérvári Versünnepet. Levente körül tehát az utóbbi időben nagyobb a figyelem, a szereplések száma szintén sűrűsödött, lássuk csak: márciusban „Rómeó és Júlia” jelenet a diákszínpaddal a Vörösmarty Színház Atlantisz programjában, előtte „A fizikusok” bemutatója szintén a diákszínpaddal, az előtt pedig szereplés a város 1956-os ünnepségén a „Mi, józsefesek” című előadásban. A fiatalember nagyon komolyan veszi a felkészülést, a próbákat, de persze, az iskola ugyancsak fontos. Jelenleg a tizedik osztállyal járó kihívásokat teljesíti a nyolcosztályos gimnáziumi képzésben. Azt mondja, hogy ő és társai már amolyan „veteránnak” számítanak az iskolában, nagyon összeszoktak, összenőttek, ismerős számukra szinte minden szeglet.

A színház miatt és egyébként is nagyon szeret olvasni, jelenleg Franz Kafka áll hozzá a legközelebb, mert úgy érzi: ő tudja igazán jól ábrázolni a XX. század és napjaink életérzését, azt, ahogyan a hétköznapi ember létezik a modern világban. A verseket is szereti, olvasni és mondani is, e téren József Attila nevét említi. Ám most a regények, drámák jobban lekötik – fogalmaz, amikor arra kérem, meséljen kicsit magáról.

A legelső szerepléshez kötődő emléke a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár által szervezett Óperenciás mesemondó verseny, ahol még kis elsősként mondott el egy mesét. Azóta az élete részévé vált a szövegmondás, mert szereti, élvezi, hogy így közvetíthet mások felé fontos gondolatokat. A színjátszás több éve játszik szerepet az életében. Egyrészt tagja a Szabad Színház utánpótlás csoportjának, másrészt három éve megkereste a Fejér Holló vezetője, Ferenczy Noémi tanárnő, hogy szerepeljen egy darabban. Abból akkor nem lett végül semmi, ám született sok más olyan előadás, amelyben Levente is szerepet kapott. Ebben a tanévben pedig rendezői képességeit is megmutathatta, hiszen a diákszínpadon belül társaival megvalósították „A fizikusok” című előadást Dürrenmatt drámája alapján (ez legközelebb május 17-én 18 órától látható a V54 kulturális központban). A rendezés is nagy és örömteli feladat volt, amely a szerepléssel szemben kevesebb, illetve más izgalmat jelentett számára. Hosszabb távon el tudja képzelni, sőt szeretné, ha a színház, a színjátszás valamilyen formában a hivatásává is válna. Most inkább a rendezés mellett voksolna, ott máshogy tud jelen lenni az adott darabban – de addig még hosszú az út, teszi hozzá bölcsen.

A Fehérvári Versünnepen tavaly indult először, akkor különdíjat kapott. Mindkét alkalommal nagyon izgult, ám ez a teljesítményén nem látszott. Idén Reményik Sándor „Pilátus” című versét adta elő, amelyet édesanyja útmutatása révén ő maga választott. Figyelembe vette azt is, hogy a döntőt húsvét környékére szervezték, ezért is döntött egy odaillő vers mellett. A siker azonban meglepte, nem tartotta magát ennyire kiemelkedőnek az egyébként nagyon magas színvonalú mezőnyben. Ám természetesen örül a győzelemnek, és nagyon hálás mentora, a Vörösmarty Színház művésze, Ballér Bianka segítő tanácsaiért.

Reméljük, hogy Leventét még sokszor látjuk viszont színpadon ciszteres produkcióban és más előadásokban.