Mint a gyermekeknek a szabad játék, olyan öröm a felnőttnek a kézműveskedés

Ahol belevághatnak a fába!A Kézművesek Házában, a Fehérvári Kézművesek Egyesülete egyik nyílt délutánján találkoztunk Varga Csabával. Rendszeresen tart szakkört itt kezdőknek és haladóknak.

No, a lánya 1975-ben volt játszótérkorú. – Autodidakta módon tanultam meg, de aztán hamar kapcsolatba kerültem a Heves Megyei Népművészeti Egyesülettel; én tulajdonképpen egri vagyok. Ott folyamatosan, mindig volt alkalmam arra, hogy tanuljak valakitől. A gyakorlottabb faragóktól ellestem a fogásokat, néhány pohár bor után még azt is elárulták, hogy mik a szakmai titkok. Táborokba jártam, közösségi munkákban vettem részt. Aztán sok-sok év után, egészen pontosan tavaly, elvégeztem egy szakkörvezető-képző tanfolyamot Zalaegerszegen. Negyven évig vártam rá, amíg el tudtam végezni, mert olyan volt az életem, hogy dolgozni kellett, meg gyárban dolgoztam, meg nem indult szakkörvezető-képző tanfolyam. Na mindegy, ezt elvégeztem. Öt-hat évvel korábban pedig népi­- játszóházvezető-képző tanfolyamot. Megcsináltam, megtanultam sok mindent. Még mindig tanulok, és egyre több van, amit nem ismerek – mondta.

– Minden kedden tartok szakkört, délutánonként. Vannak lelkes visszatérők, vannak érdeklődő újak – tértünk át arra, hogy ő hogyan adja át a tudását. A mester elmondta, alapvetően két korosztály keresi a fafaragás lehetőségét. Egyrészt az általános iskolák felső tagozatos diákjai, illetve középiskolások, másrészt pedig középkorú fér­fiak és hölgyek.

– Én a magyar népművészetből merítek, ezt a stílust próbálom nekik bemutatni, megtanítani, magyar népi hagyományokon alapuló faragástechnikát, faragáskultúrát, népi kultúrát. Nem idegen tőlem a „kreatívkodás” sem, tehát a gyors hatáskeltés, örömszerzés, gyors sikerélmény elérése. Ezt is meg lehet csinálni – mondta. Ottjártunkkor éppen egy szalvétatartó alkatrészeit faragta, amely szép asztaldísz lehet, kicsit amolyan közönség-, helyesebben jövőbeni szakkörlátogató-csalogató darab is, legalábbis ez derült ki a mester szavaiból.

– A kezdőknek meg kell mutatni, hogy melyik a késnek az éle meg a foka – mondta. – Aztán egyszerű gyakorlóábrákat faragnak. Majd megmutatom nekik az ékrovás alapjait. Utána lapos faragást, lapos reliefet készítenek, később áttört mintákat, domború faragást. A különböző stílusirányzatok megismertetése menet közben történik. Egy dunántúlit, egy palócot, egy alföldit a második, harmadik évben tanulják meg, akkor, amikor már nincsenek technikai nehézségeik.