Az arany árával vetekedik a sáfrány, amit Úrhidán is termesztenek

Az alig több mint egy éve létrehozott Magyarországi Sáfránytermesztők Szövetségének nem titkolt célja, hogy a hazai sáfrány újra elfoglalja azt a méltó helyet, amelyet a történelmi időkben betöltött. Ugyanis Mátyás király idejében az egyik legjelentősebb termőterülete volt a Kárpát-medence. 

Az Úrhidán élő Horváth Lénárd őstermelő, egyben székesfehérvári tanár- és művészember saját parcellán gazdálkodik és kísérletezik családjával együtt a sáfránnyal az úrhidai Szabadság-hegyen található ültetvényén. Zala és Pest megyei termelőkkel együtt létrehozta a Magyarországi Sáfránytermesztők Szövetségét, amelynek elnökévé választották. 

– Jelenleg főként a gyógyászat és egészségvédelem terén látok komoly előrelépést itthon a sáfrány használatát tekintve. Sajnos a magyar gasztronómia kicsit lassabban fedezi fel a lehetőséget, ami benne van. A mezőgazdaságot tekintve egyértelműen rengeteg kiaknázatlan lehetőséget hordoz, hiszen egy valódi válasz a klímaváltozásra. Egy olyan növény, aminek pozitívak azok a klimatikus változások, amik az elmúlt években történtek, és amik várhatóak – mondja Horváth Lénárd, aki tavaszra elkészül a sáfránykönyvvel: lektort is talált hozzá a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemről. Ha kiadják, feltételezhetően robbanásszerű lesz az új termelők bekapcsolódása. Hiszen akkor már nem kell, hogy vakrepülést végezzenek a gazdák. 

Jelenleg a magyar sáfrány nemzetközileg nem számottevő tényező. Jövőre már egy komolyabb növekedés várható a termelésben, így Közép-Európa legjelentősebb tényezője lesz Magyarország, de ez még mindig igen kis szelet nemzetközileg. A legújabb ranglista alapján az irániak egyértelműen a piacvezetők. A világ látható termelésének több mint 97 százalékát adják. Rajtuk kívül India a következő, majd a görögök, akiknél az utóbbi időben szintén komoly tudományos háttértámogatás épül a spanyol La Mancha régió mintájára. 

– Kiemelném a kitűnő abruzzói sáfrányokat. Úrhidán mi az ő, illetve a La Mancha-i spanyol termesztők mintájára csak felső kategóriát adunk ki a kezünk közül, vegyszermentes előállítással. A nagyokkal csak így lehet meglátásom szerint versenyezni. Évente 12-15 százalékos keresletbővülést prognosztizáltak az irániak a következő 10 évre. Amikor ezt tették tavalyelőtt, akkor viszont még nem derült ki, hogy az athéni egyetemen igazolták, hogy 90 százalékban csökkenti a nagy dózisú sáfrány fogyasztása a Covid-megbetegedések és a már elkapott Covid esetében a citokinvihar kialakulását, kockázatát – tette hozzá az őstermelő, aki szerint sajnos Magyarországon még mindig gyakorlat, hogy sokan sáfrány­ként adják a szeklicét (pórsáfrány, vagy hamis sáfrány). 

– Aki ismeri ezt a fűszert, és egyszer kóstolja a magyart, az innentől úrhidait visz. Erre jó példa egy budapesti iráni étterem-tulajdonos, aki maga is elismerte, jobb a magyar. Tőlünk vesz. Ez a legnagyobb elismerés. Sajnos termelésben még kis mennyiségben vagyunk jelen. A cél, hogy nagyobb piaci szereplőket, például a gyógyszergyárakat is magyar termékkel láthassunk el. Ehhez viszont komoly laboratóriumi háttértámogatásra lesz szükségük a magyar termesztőknek, és több ültetvényre, valamint több ter­mesztőre.

A Sáfrányszövetség elnöke úgy tapasztalja, helyben, Úrhidán kezdenek büszkék lenni rá, hogy a sáfrány minőségét tekintve a nemzetközi élmezőnyben van ez az ezeréves település. Amire viszont szükség lenne, az egy laborháttér-támogatás államilag, hogy a hitelesített szafranal-mérésekért ne kelljen drága pénzeket fizetni, vagy ügyeskednie egy termelőnek. 

Milyen minőségi fokmérőket, kontrollt alakít ki a Magyarországi Sáfránytermesztők Szövetsége? – tettük fel a kérdést. 

– Egyrészről van a sáfrány­termesztésnek egy ISO szabványa, amit elfogadunk és alkalmazunk, ám kikísérleteztünk egy új szárítási eljárást, ami még magasabb aromatikát és hatóanyagot hagy a termékben, ráadásul szinte hamisíthatatlanná teszi azt. A sáfrányt egyébként ma is hamisítják. Sokféleképpen, sok helyütt. Ha mindenütt az úrhidaihoz hasonló szárítással dolgoznak majd itthon, az a klasszikus hamisítási módokat szinte lehetetlenné teszi. Ilyen az Iránban, Spanyolországban, Olaszországban, vagy Marokkóban, Indiában elterjedt hamisítás, amikor a szárítás előtt mézezik vagy cukrozzák a terméket, majd pörköléssel rákaramellizálják. Így nehezebbé válik a termék akár 30-40 százalékkal is. Ez nálunk nem működne, mivel mi nem pörkölünk. 

Horváth Lénárd jövő júliusban egy eddiginél sokkal nagyobb volumenű telepítést tervez, s tovább folytatja a tőszelekciót, hogy még inkább az úrhidai talajhoz alkalmazkodott növényeket kapjon. És persze szeretne tető alá hozni egy termesztési konferenciát is: – Úrhidán lenne a legideálisabb, de lehet, hogy a konferenciát Székesfehérvárra kell szervezni. A La Mancha-i szövetségtől szeretnék mindenképpen hívni egy vezetőt, velük amúgy is van kapcsolat, illetve az olaszoktól Abruzzóból, egyébként pedig a magyar, szlovén és határ menti szerbiai termelőket kívánom meghívni. Nekünk ugyanis igen fontos, hogy együtt tudjunk gondolkodni, működni. Emellett néhány egyetemi oktató és fűszergyártó és gasztronómiai szereplőt szeretnék meghívni. Mindezt pedig egy gasztrobemutatóval szeretném egybekötni.