A vasmű kilábal a válságból

Megkezdődött a dunaújvárosi acélipari cég integrációja a nemzetközi vállalatcsoportba, amely egy technológiai paradigmaváltás küszöbén áll. A hazai acélipar helyzetéről, a várható változásokról Móger Róbert, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) igazgatója nyilatkozott lapunknak. 

Látva az Európai Acélipari Szövetség, az Eurofer által kiadott legutóbbi adatokat, úgy tűnik, az idei év sem lesz az iparág legjobb időszaka. Mire számít a hazai acélpiacon? 

– A hazai acélgyártás fontos szerepet játszik az iparban, két különböző, de egyaránt fontos ággal: a hosszú és a lapos termékek előállításával, előbbi Ózd, utóbbi Dunaújváros nevéhez kötődik. Az Ózdi Acélművek Kft. (ÓAM) a hosszú termékek – például betonacél – gyártásával foglalkozik, és jelenlegi állapota az európai trendeknek megfelelően alakul. Az elmúlt időszakban tapasztalt nemzetközi és hazai válságjelek miatt csökkentette a termelését, és így csökkentett kapacitással üzemel, de modern technológiával, hiszen az ÓAM alacsony CO2-kibocsátású elektrokemencét működtet. Ez a technológia rugalmasságot biztosít, lehetővé teszi, hogy a cég azonnal reagáljon a piaci változásokra. Az ÓAM zöld átállása során elsősorban az energiaforrások diverzifikálására kell a hangsúlyt helyezni. 

Nem így a dunaújvárosi vasmű esetében, amely az elmúlt hónapokban folyamatosan benne volt a hírekben. Milyen szerepe van ma a cégnek? 

– Az acélipari cég úgynevezett lapos termékek gyártását végzi, és az elmúlt időszakban komoly kihívásokkal kellett szembenéznie. Az előző menedzsment által lényegében teljes összeomlásba sodort vasművet 2022 decemberében tetszhalott állapotából megmentette a Liberty Steel vállalatcsoport. Ennek keretében sikerült elindítani az egyik nagyolvasztót, majd felfuttatni a termelést. A felszámolás alá került cég(csoport) eszközeit végül 2023 júniusában a Liberty Steelnek sikerült megvásárolnia. A piaci helyzet súlyosbodásával, valamint az előző vezetés hibás döntéseiből adódó problémák miatt a hónap elején kénytelen volt ideiglenesen leállítani a gyártást a folyékony fázisban. Bízom benne, hogy a következő időszakban rendeződik a cég helyzete, és a munkavállalók hamarosan egy megújult vállalat modern eszközeinek segítségével állítják elő – hazai és nemzetközi felhasználásra – az acélipari termékeket. 

Hogyan lesz „zöld” a Dunai Vasmű működése? 

– Mivel a társaságcsoport a magyar gazdaság CO2-kibocsátásának több mint 6 százalékáért felelős, foglalkoznia kell az EU-s CO2-kvótaárak emelkedésével, és zöldebbé kell tennie a technológiáját. Az uniós döntéshozók miatt az egekbe emelkedő CO2-kvótaárakat minden egyes acélgyártónak ki kell fizetnie, így a vasműnek is. Ez az összeg folyamatosan emelkedik, amit a meglévő technológiával nem lehet kigazdálkodni. Ennek megfelelően a vasműnek óhatatlanul el kell kezdenie a technológiaváltást, amely jelentős beruházásokat fog indukálni. Valószínűleg erre gondolt a Liberty Steel képviselője, amikor a munkavállalóknak írt levelében arra utalt, hogy hamarosan bejelentéseket kívánnak tenni az úgynevezett zöld átállásról. 

Nyilván sok munkavállaló at- tól tart, hogy ez a folyamat veszélyeztetheti az állását. 

– A Liberty Steel is többször elmondta, amivel maximálisan egyetértek, hogy a dunaújvárosi acélipari vállalat legnagyobb kincse a képzett munkaerő. Az előző menedzsment időszakában a munkavállalók semmiféle képzésben, tanfolyamon nem vehettek részt, ahol egyénileg fejlődhettek volna. A teljesítményükről sem kaptak visszajelzést, a munkavállaló csupán a termelési folyamat egy eleme volt. Majdnem sikerült a privatizáció előtt még erősen dobogó „Dunaferr-szívet” megállítani. Meglátásom szerint a tendernyertes megjelenésével – jelenleg még folyik a tranzakció versenyjogi vizsgálata – a vállalat helyzete stabilizálódni fog és a munkavállalók lesznek azok, akik a vasművet sikerre viszik. Ehhez rengeteg erőfeszítésre lesz szükség, de minden együtt van ahhoz, hogy újra egy sikeres acélipari cége legyen Dunaújvárosnak. 

Mit jelent ez pontosan, átkép- zést, tanulást, új szakmákat? 

– Valamennyit együttvéve. A technológiaváltás mindenütt Európában érinti a munkavállalókat is. De egy rendkívül érdekes és izgalmas szakaszba lépünk, amikor az európai és magyar acélipar egy szennyező ágazatól zöld- és fenntartható iparággá alakul. A változások rugalmasságot, tanulást, új kompetenciák megszerzését követelik mindenkitől. Új technológiák jelennek meg, új szakmák születnek, amelyekhez kiváló alap a már meglévő tapasztalat, tudás. Talán a Siemens-Martin és a konverteres acélgyártás közötti átmenet volt ehhez hasonló technológiai forradalom, ugyanakkor ehhez napjainkban még társulni fog az Ipar 4.0 adta változás is. Szóval a kérdésre válaszolva: igen, a zöld átállás kisebb és nagyobb mértékű megvalósítása vár a hazai acélgyártókra, benne a munkavállalókra is. E nélkül a hazai acélipar nem lesz versenyképes! 

Mikorra tehető mindez? 

– Megítélésem szerint az első jelentős váltás néhány éven belül bekövetkezik. A következő nagy ugrás a hidrogén ipari mértékben történő felhasználása, ami, úgy gondolom, 2030 táján kezdődhet. A „zöld acél” jelenleg is egy brand, amiért a piacon még felárat lehet kapni. Ez azt jelenti, hogy azoknak a cégeknek a termékeiért, amelyek fenntartható módon készülnek, a vevők hajlandók magasabb árat fizetni. Ez is arra készteti a gyártókat, hogy minél gyorsabban lépjenek a zöldacél előállítása felé. Aki későn lép, az már nem fogja élvezni ezt az előnyt az árképzésben. A zöld átállás a technológiai megújulás mellett a villamos energia előállítását is meg fogja reformálni. Mivel a szén helyett a villamos energia lesz az acéliparban a meghatározó energiahordozó, így az acélgyárak jobb esetben saját megújuló energiatermelő szerepet is ellátnak majd. Ebben az esetben az energiaár változása már kisebb mértékben fogja befolyásolni a termelt acél önköltségét.

Szerző: Várkonyi Zsolt