2024.02.12. 20:00
A fenyőpusztulás sajnos létező jelenség, melyet hazánk számos pontján tapasztalhatunk
Egy olvasónk keresett meg minket azzal a felvetéssel, hogy több helyen is látványosan pusztulnak a fenyőerdők. Állítása szerint nem egy alkalommal és helyszínen találkozott olyan foltokkal, akár komplett erdősávokkal, ahol minden egyed elszáradt. Két, többek között erdőgazdálkodással foglalkozó céget is megkerestünk az ügyben.
Fotó: Tóth Károly/VADEX/
A sűrű, sötét fenyvesek minden természetjáró számára kedves területek, hiszen nemcsak a látványa, a hangulata sajátos, hanem sokszor az ott bújó állatok, növények, gombák is mások. Arról már nem is beszélve, hogy ha csak egy kicsit is fúj a szél a koronaszinten, egészen más meséket mesél ez az erdő, mint az évente színekbe öltöző, lombos rokon.
Most azonban egyre halkabb a fenyőerdők hangja, ugyanis egyre fogynak a gyantás puhafák az országban, és az egyre kevésbé haragos lombjaik között, a barnára váltó, kiszáradt billentyűkön, vagyis a mozdításra lehulló tűleveleken egyre nehezebben, csendesebben játszik a szél. De az is lehet, hogy magáról a fenyőpusztulásról szól a dal?
A magyar fenyő múltja
Megkérdeztünk két társaságot is, hogy egy megyei körképet kapjunk arról, hogyan került hozzánk a fenyő, mekkora területet fed le jellemzően, illetve, hogy egyáltalán beszélhetünk-e tömeges fenyőpusztulásról, és ha igen, akkor milyen mértékű?
–100 évvel ezelőtt, a trianoni döntést követően Magyarország mindössze 11,8 százalékát tette ki erdő. A területek, ezáltal jelentős erdőterületek, elcsatolása miatt keletkezett hatalmas faanyagveszteség arra ösztönözte az ország akkori vezetését, hogy nagyfokú erdőtelepítésekbe kezdjen. Ennek köszönhetően került sor, az 1950-70-es években az Alföld homoktalajainak megkötését, valamint Fejér Vármegyében, a pákozdi gránitkopárok erdősítését szolgáló fenyvesek létesítésére. A többnyire gyenge termőhelyeken ültetett erdei- és fekete fenyvesek elsősorban talajvédelmi célokat szolgáltak, de faanyagot is biztosítottak, ahogy teszik ezt napjainkban is a lakossága számára. Egy 2022-es adat szerint, hazánk erdőterülete a kormányzati intézkedésekből származó erdőtelepítéseknek köszönhetően 22,3 százalékra növekedett, ugyanakkor a fenyők többi fafajhoz viszonyított országos és vármegyei részaránya egyre csökken. Ennek az a magyarázata, hogy sok helyen a fenyvesek koronaszintje alatt, a természetes szukcessziónak köszönhetően, megjelenő keménylombos fafajok, mint a virágos kőris, a molyhos tölgy vagy a csertölgy, veszik át a fenyőerdők szerepét, máshol azonban a sárguló, száradó, ritkuló fenyvesek emberi beavatkozás következtében alakulnak át hazai fafajokból álló kemény- és lágylombos erdőkké–fogalmazott Balsay Zsolt.
A VADEX erdőgazdálkodási ágazati igazgatója határozottak kijelentette:
– A fenyőpusztulás sajnos létező jelenség, melyet a természetkedvelő, erdőlátogató turisták közvetlen környezetünkben és hazánk számos más pontján is tapasztalhatnak. Például 2013-ban a Keszthelyi-hegység feketefenyő erdeinek kétharmada szenvedett kárt, de hasonló, bár kisebb mértékű fenyőpusztulással találkozhatunk a Mecsekben, a Mátrában, a Veszprém felé vezető 8-as főút mentén, valamint a közkedvelt Sárpentelei parkerdőben is. A fenyőpusztulás egy kárláncolat következménye, amely során, az aszályos éveket követően legyengült fa már nem tud ellenállni az őt támadó gombafajoknak, rovaroknak. Ennek a következménye, hogy először a hajtás, majd az ágak, és a koronarészek, végül a teljes fa pusztulása következik be. Tovább súlyosbítja a helyzetet a klímaváltozás miatt megjelent, ún. invazív fajok jelenléte is–mondja a VADEX vezető.
Mennyi fenyő maradt életben?
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz a kipusztuló, illetve kitermelt fenyőerdők helyén, illetve hogy mennyi ilyen erdő van jelenleg a megyében?
–A Velencei-hegység fekete fenyves állománya esetében a szakemberek, a száradó fenyő kitermelésével biztosítják az alatta található kőris és cser fafajok számára a növekedéshez szükséges életfeltételeket, míg a vármegye déli részén található nagy kiterjedésű tengelici homokvidék védett területein, a szerkezetátalakítás következményeképpen, mesterséges erdőfelújítás során létesülnek erdőtársulások. Az állami erdőgazdaságok közül a VADEX Mezőföldi Zrt. által kezelt terület nagysága 17.500 hektár, melynek csupán 6,5 százalékát teszi ki fenyő. Magyarország erdésztársadalma az őshonos fafajokkal történő erdőfelújítással, valamint sok fafajból álló elegyes erdők létesítésével kívánja biztosítani a kiszáradt fenyők helyén az erdőborítást, és mindazt a sok áldást, amit az erdő jelent számunkra–válaszolt kérdéseinkre Balsay Zsolt igazgató.
Azt már a Vérteserdő Zrt válaszaiból tudjuk, hogy fenyőt nem lehet a fenyő helyére ültetni.
–A telepített fenyvesekben már régóta jelen van a gyökérrontó tapló, ami komoly fenyőpusztulásokat okozott és az ismételt fenyővel történő erdőfelújítást is lehetetlenné tette. Napjaink, - helyenként valóban tömeges méretű - fenyőpusztulása azonban más jellegű. Az okok a fenyők morfológiai jellegéből is adódnak, hiszen jellemző rájuk a sekély gyökérzet, s egyes fajoknál határozott klímaigény is jelentkezik. Emiatt az egyre gyakoribb száraz időszakok, hőhullámok, a kedvezőtlen csapadékeloszlás, a fokozottabban felmelegedő feltalaj a fenyőket jobban megviseli a mélyebben gyökerező, őshonos fafajoknál. Így egészségi állapotuk gyengül, ellenállóképességük csökken. Fogékonyabbak lesznek más károsítók kártételére, az esetlegesen megjelenő idegenhonos kártevők és kórokozók megjelenése pedig még súlyosabban érintheti a fenyőket ebben a legyengült egészségi állapotban. A jelenség nem egyedi a Vértesben, Gerecsében. Országos, sőt európai szinten jelentkezik, üteme egyre fokozódó, aggodalomra okot adó mértékű Franciaország, Németország és Csehország területén. A hatalmas viharok pedig drámai módon gyorsíthatják a folyamatot. Ilyen volt a 2004-es tátrai széldöntés. Pálcikaként dőltek egymásra a lucfenyők. A bajt tetézte, hogy a pusztítás után megjelentek a szúbogarak–áll a Vérteserdő Zrt válaszában.
A védekezés lehetetlen
A társaságot az esetleges vegyi védekezésről is kérdeztük, hogy kivágás helyett nem célszerűbb-e növényvédő szerekkel távol tartani a gombákat, illetve gyéríteni a rovarokat?
–A védekezés a hagyományos módszerekkel gyakorlatilag lehetetlen és nem is gazdaságos, hiszen a pusztulás fő oka az, hogy a klimatikus viszonyok olyan irányba változtak meg, amelyek már nem teszik lehetővé a fenyőállományok fenntartását. Az erdő a legmagasabb szintű növényi társulás, rengeteg fajjal. Vegyszeres kezelés csak körültekintő módon, a szükséges engedélyek birtokában végezhető, kis beavatkozási területeken. Jellemzően fiatal állományokban, erdőfelújításokban gyomok és invazív fajok ellenében. Nagy területen, idős állományokban ez nem lehetséges és rendkívül költséges lenne, melyek meghaladják a normál erdőgazdálkodás kereteit. Az egyetlen lehetőség az, hogy ún. fafajcserével hozunk létre elegyes, több fafajból álló erdőket. A Vérteserdő Zrt. folyamatosan végzi ezt a tevékenységet a 2010-es évek elejétől. Az erdészeti és a természetvédelmi hatósággal egyeztetett módon, ütemezetten újítják meg, illetve termelik ki a fenyőpusztulás jelenségével érintett részterületeket.
Összegészében elmondhatjuk, hogy már most rendkívül kevés fenyővel borított erdőterület van Fejér megyében és sajnos azt sem rejthetjük véka alá, hogy nagy valószínűséggel ezek is eltűnnek a jövőben. A tatabányai székhelyű cégtől is megkérdeztük, hogy hány hektár erdőt kezelnek, és hogy ebből mennyi a fenyő, de arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen tendenciák figyelhetők meg a fenyőpusztulás terén?
–Magyarország, s talán a Kárpát-medence legváltozatosabb domborzati, termőhelyi tájegységeit fedi le a Vérteserdő Zrt. működési területe. A mintegy 46.200 hektáron a síkvidékitől a középhegységi jellegig minden típus fellelhető. Fenyőállomány a területünk 10 százalékán található. A leginkább veszélyeztetettek az elegyetlen erdei és feketefenyő állományok. Míg 2022-ben 50, 2023-ban már 73 hektáron jelentkeztek a fentebb leírtakból eredeztethető károk fenyveseinkben–nyilatkozta lapunknak a Vérteserdő Zrt.
Az ökológiai szukcesszió a növénytársulások fokozatos, egy irányba mutató fejlődése. A fajok tömegessége a környezeti feltételek szezonális vagy éves változatossága miatt igen ingadozó, fluktuál, még ha a fajösszetétel állandó is. Egy erdőirtás utáni időszakban érdemes megfigyelni néhány évig a változásokat, melye a fedettség nélkül maradó területen végbemegy. ha így teszünk, szemtanúi leszünk a korai stádiumban a pionír fajok megjelenésének. Ezek általában gyors növekedésű, kis termetű, rövid életű növények, melyek nagy területre képesek eljuttatni a szaporítóképleteiket. A késői szukcessziós fajok ezzel szemben kisebb területet népesítenek be, lassabb a növekedésük, viszont nagyobbak és tovább élnek. Ilyen vonatkozásban lét szukcesszió ismert. A primer szukcesszió olyan felszíneken megy végbe, amelyeket nem borított növényzet. Az, hogy milyen életformájúak lehetnek az első kolonizálók, az újonnan keletkező felszín tulajdonságai határozzák meg, de bizonyos, hogy még nem találnak organikus komponensekben gazdag talajt. A szekunder szukcesszió: az eredeti vegetáció a fellépő zavarás vagy egy oda nem illő, mesterséges vegetáció fenntartása következtében eltűnt. E hatások megszűnte után a talajban nyugvó magvak, vegetatív szaporítóképletek elindítják a szukcesszió folyamatát.
