Amikor alulműködik a kontroll – Miért történt ennyi késelés az elmúlt időszakban Fejérben?

A fenti esetek kapcsán az első és talán egyik legfontosabb kérdés: fegyvernek minősül-e a kés, illetve bűncselekmény-e az, ha valaki kést hord magánál? Évtizedekkel ezelőtt, nagyapáink idejében teljesen normális volt, ha férfiember bicskával járt – sőt, akinek nem volt, azt ki is gúnyolták –, hiszen annak használata hozzátartozott a mindennapokhoz, a hétköznapi életvitelhez. Gondoljunk csak például a szalonnázásra!

– A Büntető törvénykönyv felfegyverkezve történő elkövetésnek minősíti azt, amikor valaki ütéserősség-növelő eszközzel, mondjuk boxerrel, vagy késsel, egyéb vágó-, szúróeszközzel fegyverzi fel magát. Ezek az eszközök azonban jogszabályi szempontból nem minősülnek fegyvernek. A kés hétköznapi használati tárgy – mondta lapunknak Barabás János rendőralezredes, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi osztályvezető helyettese.

Hozzátette, törvény csak 1968-ban mondta ki, hogy a 8 centiméternél hosszabb pengéjű kés mint a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz közterületen történő birtoklása szabálysértésnek minősül. Ha valakinél ilyet találnak, megbírságolhatják, sőt adott esetben a kést el is kobozhatják. Az alezredes azt is elárulta, praktikusan ellenőrizhető a penge hossza: ha az egy normál cigarettánál hosszabb, akkor meghaladja az előírt 8 centimétert.

Az természetes, hogy otthon tart az ember nagyobb késeket, hiszen többek között főzéshez, kenyérszeleteléshez is használjuk őket. Ha azonban ezeket az utcára visszük valamiért, akkor rejtve, csomagolva kellene szállítani.

A világ nagyot változott az elmúlt évtizedekben. Nemcsak abban a tekintetben, hogy ma már nem hord mindenki magánál bicskát, de a konfliktusok kezelése is másként történik. Annak idején a vidéki búcsúk mintegy „kötelező velejárója” volt a verekedés, amiben bizony a bicskák is előkerültek. Érdekes lenne persze látni a számokat is arról, vajon valóban csökkent-e a késelések száma, ám ahogy azt a rendőr­főkapitányságon megtudtuk, nem vezetnek erre vonatkozó statisztikákat.

De vajon mi az oka annak, hogy valaki eljut egy másik ember bántalmazásáig?

– tettük fel a kérdést Hal Melinda pszichológusnak.

– Az, hogy ki hogyan kontrollálja az agresszív megnyilvánulásait, az egyrészt sze­mélyiségvonás, másrészt tanult mechanizmus, amiben a kognitív működés is szerepet játszik. Vannak olyan pszichológiai, pszichiátriai állapotok, amikben az egyén elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Ilyenkor alulműködik mindenféle kontroll, szabályozó- és normatív mechanizmus. Ezekben az állapotokban gyakran történik hirtelen felindulásból elkövetett bántalmazás. Agresszió alapvetően minden emberben van, ám ezeket jó esetben már gyerekkorban megtanuljuk kezelni. Azt is tudjuk, ha egy másik embert bántunk, akár lelkileg, akár fizikailag, akkor az fájni fog neki. Ám vannak, akik a szocializáció alatt ezt nem tanulják meg, és vannak olyan mentális zavarok is, amelyekben éppen az agresszió- és impulzuskontroll sérül. Az ilyen emberek bizonyos helyzetekben, kiélezettebb szituációkban ezért nem átgondoltan cselekszenek.

[embed]https://www.feol.hu/kek-hirek/helyi-kek-hirek/nadasdladanyi-keseles-a-vadlottat-felmentettek-az-emberoles-buntette-alol-5387675/[/embed]

[embed]https://www.feol.hu/kek-hirek/helyi-kek-hirek/a-penz-lehetett-a-taci-keseles-oka-5376629/[/embed]

[embed]https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/dobbenet-uralkodik-ivancsan-5399624/[/embed]