Gyémántdiplomás tanár úr

A hivatását végig Előszálláson gyakorolta. Élete sok szálon kapcsolódott össze a számára otthont adó településsel. A nevét tisztelet övezi a mai napig. Az idén kapta meg a gyémántdiplomáját.

Az életének állomásai

- Zalaegerszegen éltem. Mellette lévő Bak községben születtem, és onnét került a családom Vas megyébe, Gersekarátra. A következő állomás Előszállás lett, ahol a gyönyörű alkotóéveimet éltem meg. Végül Veszprémbe költöztem. Hogy most miként vagyok? Az ismerőseimnek meséltem, hogy itt Előszálláson orvost csak akkor láttam, amikor a gyerekeket vittem hozzá. A veszprémi kórháznak viszont lassan nem lesz olyan részlege, ahol ne jártam volna. A gyémántdiploma? Nagy dolog ez, ritkán élik meg ezt az emberek, az már biztos – kezdte az ünnepelt.

A pályaválasztásról

- Nem akartam tanárnak menni, de apám kívánságára, aki egy falusi bolt vezetője volt, muszáj volt továbbtanulnom. Lehet, túlzásnak veszik, de annakidején Zalaegerszegen, a Teleki Blanka tanítóképzőnek gyakran rossz sorsot szántam, merthogy iskolába kellett járnom (meséli nevetve). Amikor kikerültem onnét, és megismertem a pályát, akkor rájöttem, hogy az egyik legszebb hivatás a miénk, mivel itt gyerekeket lehet nevelni és oktatni. A tanulás persze nem érhetett véget, a történelem-földrajz szakot már Pécsett végeztem, levelező szakon. Első évben visszamentem az iskolámba, és kollégiumi tanítóként kezdtem. Az akkori fizetésem háromszázhúsz forint volt félhavonta. Abból kifizettem az ebédemet, és mivel akkoriban nagy dohányos voltam, a cigarettaadagomat, és már nem is maradt pénzem. Anyámék segítsége nélkül végem lett volna.

Kalandos letelepedés

- Az akkori igazgatóm, a Laci bácsi rábeszélt erre a mezőföldi kirándulásra. A honvédség után kerültem ide. Akkoriban még Adony volt a járás központja. Arató Béla, az ottani osztályvezető küldött Mezőfalvára, ahol egy fiatal kollégám (hogy a volt évfolyamtársnőjével dolgozhasson) beszélt rá végül, hogy válasszam inkább Előszállást. Egyiket sem ismertem, nekem aztán mindegy volt a helyszín, hát így kerültem ide. Soha sem bántam meg. Itt éltem le az egész felnőtt életemet, és innét mentem nyugdíjba kilencvennyolcban. A tanítványaimat, ahogy az ember a saját gyerekeit, nagyon szerettem. Régi szép időszak volt.

Arról, kinek való a tanári pálya

- Azoknak, akik a gyerekeket, valamint magát a tanítást is szeretik. Hogy barátságos, vagy szigorú legyen-e a tanár? Attól függ! (teszi hozzá talányosan). Mindkettő magatartást tudnia kell viselni. Majdnem ötven évig tanítottam, és az alatt összesen három gyereket pofoztam föl, de annak bizony megvolt az oka! Harag egyikből sem lett… Amikor fölemeltem a kezemet, akkor mindig elmentem a szülőkhöz és megmondtam nekik: „A fiadat ezért, vagy azért bántottam!” Mindig azt mondták, hogy jól tettem. Halkan beszéltem és a fegyelmezéshez elég volt, ha hangosabbra váltottam.