Mit tegyünk, ha a gyerek rájön, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot?

A székesfehérvári Kozma Zsuzsanna Katalin és nyolcéves lánya, Lilianna kettesben ünneplik a karácsonyt: a fa december 24-én, szenteste érkezik, csakúgy, ahogyan az ajándékok is. Ahogyan Zsu fogalmaz: ebben a témakörben igyekszik mindig Lili életkorának megfelelő játékokat vásárolni, kifigyelve, hogy a kislány milyen tárgyakat néz meg az üzletekben. Az inkább több apró dolgot tartalmazó csomagokat a Jézuska hozza.

A seregélyesi Hack-Bokros Andrea férjével és három gyermekével, a 8 éves Botonddal, az 5 éves Borkával és a csaknem 2 éves Bertával közösen szintén igazi családi hangulatban ünneplik a karácsonyt. Mindenki a korának megfelelő játékot kap: legót, kirakót, logikai és társasjátékot.

- A gyerekek írnak ugyan kívánságlistát, de mindig elmondjuk nekik, hogy ez csak egy lehetőség, ebből választ majd a Jézuska – meséli az anyuka.

A megkérdezett családoknál tehát a Jézuska hozza az ajándékot. Már csak az a kérdés: a kulturális értékeken, hagyományon túl ez miért lehet fontos a gyermekeknek?

- A személyiségfejlődésben nagy szerepe van annak, hogy a gyermek 0 és 4 éves kor között megélje a mindenhatóság érzését – mondja Borsi Andrea gyermekpszichológus. – Ekkor a gyerek azt képzeli, ő mindenre képes, akár repülni vagy varázsolni is, sőt, a gondolataival irányítani tudja az embereket, bekövetkezhet az, amit ő kigondolt. Ha a szülő igyekszik a realitáshoz közelíteni a gyermek látásmódját, akkor körülbelül 3-4 éves kortól kezdve a gyermeki mindenhatóság érzése fokozatosan gyengül, s ezt a képességet a gyerek a szülőnek és egyéb mesehősöknek, illetve a Jézuskának tulajdonítja. Ebben a 3-6 év közötti időszakban a gyerekek hisznek a varázslatban, egy színes világban, ami hasznos számukra, hiszen ettől képesek kreatívan kibontakozni. Ebben az óvodás korban hasznos, ha a gyermek úgy tudja, a Jézuska hozza az ajándékokat, hiszen elmélyül a varázsvilág képzete, s nagy örömet élhet át – emeli ki a pszichológus.

Borsi Andrea válaszából az is kiderül: lélektani szempontból csak akkor van jelentősége annak, hogy az ajándékokat és a fát is a Jézuska hozza, ha a gyerek ugyanannyira vagy jobban várja és csodálja a fát, mint az ajándékokat. De a hagyományok is fontosak, így ha a család generációk óta együtt díszíti a fát, a gyerek ezt elfogadja, természetes lesz, hogy „csak” az ajándékokat hozza a Jézuska – mondja a szakértő.

Zsu hasonló tapasztalatairól számol be: mint mondja, a karácsonyfát csak Lili kiskorában hozta a Jézuska, ma már a kislány is segít a díszítésben. Egyedül akkor kéri az édesanyja segítségét a programszervezésben, amíg az ajándékok meg nem érkeznek, és Lili még nem alszik.

Andreáéknál mindig a Jézuska és az angyalok díszítik a fát, az édesapa személyében. Ebben az időszakban – általában december 24-én este – elmennek a templomba, és mire visszaérnek, az apuka által feldíszített fa fogadja a családot. És bár a nyolcéves Botond a Mikulásban már kételkedik (egyszer szerette volna bekamerázni az ablakot, hogy megtudja, tényleg a nagyszakállú hozza-e az ajándékokat), abban még biztos, hogy a fát a Jézuska állítja.

- Ha az óvodás gyermek a társai hatására kételkedni kezd, határozottan mondjuk neki, hogy a Jézuska márpedig létezik, és ő hozza az ajándékokat, a társai pedig valószínűleg rosszul hallottak valamit. Az óvodás hinni szeretne a varázsvilágban, így hamar elfogadja a szüleitől a jó hírt a Jézuska létezéséről. Később pedig nem kell attól tartanunk, hogy kisiskolásként felelősségre von minket, hogy hazudtunk, hiszen akkor már belátja a reális gondolkodása miatt, hogy mi a valóság. Ugyanakkor a kis-iskolásnak elmondhatjuk, hogy minden ember szívében ott van Jézus, amely a gyereket örömmel, megnyugvással tölti el – emeli ki Borsi Andrea, aki egyben azt tanácsolja: az iskola beköszöntével mondjuk el a gyermeknek – ha magától nem jön rá -, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza.

- A reálisan gondolkodó gyerek a legtöbb esetben magától kitalálja ezt, pont azért, mert fejlődéséből adódóan megkérdőjelezi a varázsvilágot. Ilyenkor minden apró jelre figyel, ami megcáfolhatja azt. Nem előnyös a kisiskolást sokáig hitegetni, mert a kortársai kinevethetik. Ha a gyermek kisiskolásként még hisz a Jézuskában, s hite megingathatatlan, akkor valószínűleg lassabban vált át a mágikusról a reális gondolkodásra. Ekkor hiába mondják neki az iskolatársak, hogy nem létezik Jézuska. Ha viszont a gondolkodás fejlődése elindult, az iskolás kortársak hatására kételkedni kezd a Jézuska létezésében, ami jó jel. Optimális, ha a gyermek meghallgatja a kortársakat, de otthon, a szülőkkel beszéli meg ezt a kérdést – mondja a pszichológus.

A szakértő egyben azt tanácsolja: érdemes az iskoláskor elején „véletlenül” elejteni egy-két jelet (például a lakásban láthatóbb helyen a fát, Mikulás-csomagot), hogy a gyerek elkezdjen gyanakodni, s magától jöjjön rá a Jézuska-problémára. Ettől fejlődik az ítélőképessége, reális gondolkodása. Ha a gyermek logikus kérdéseket tesz fel (például: hogy tud ennyi helyre elmenni egy nap alatt a Jézuska?), kérdezgessük tovább a kételyeiről, úgy, hogy maga jöjjön rá a valóságra. A kisiskolással már meg lehet beszélni, hogy ha ő tudja is a valóságot, ne mondja el a 6 év alatti kistestvéreinek. Általában élvezik ezt a szerepet, úgy érzik, ők már nagyok és tudnak valamit, amit a kicsik nem.

Hozzáteszi: a mozaikcsalád tagjai már előre egyezzenek meg a látogatások idejéről és az ajándékok értékéről, hogy a gyermekek lássák: ez az ünnep az örökké létező családi kötelékekről szól.