2018.01.23. 09:00
Jóska bácsit hosszú élete során a próbatételek sem kerülték el
A százesztendős Ferencz Józsefet családja, az önkormányzat és a református egyházközség köszöntötte vasárnap születésnapja alkalmából.
Jóska bácsi figyel, de nem válaszol kérdéseinkre. Két fia, Zoltán és Károly mesél életéről. Aztán egyszer csak énekelni kezd: zsoltárokat, tisztán, hangosan.
Az istentiszteleten Maruczán Attila református lelkipásztor a hűséget, a szolgálatot, az Úr gondviselését emelte ki prédikációjában.
A legifjabbak rajzokkal, köszöntő felirattal, idézettel várták a dédnagypapát az ünnepi ebéd alkalmával. Az egyik rajzon a dédi még biciklizik. Az Antoine de Saint-Exupérytől kölcsönzött idézet pedig így hangzik: „A múló időt ne úgy fogjuk fel, mint ami koptat és elveszejt, ne egy marék homokot lássunk benne, hanem valamit, amiben kiteljesedünk!”
Ferencz József 1918. január 23-án látta meg a napvilágot, ette a földművesek nem könnyű kenyerét, a boldogságot kereste – mint oly’ sokan – hosszú élete során, s meglelte azt, de a próbatételek sem kerülték el.
A második világháború poklára az isteni válasz házasságkötése volt: 1945-ben feleségül vette Réder Ilonát. Lányukat kétéves korában vesztették el, aztán megszületett József, Zoltán és Károly fiuk, majd a négy unoka, s a hét dédunoka.
Jóska bácsi apja nyomdokaiba lépett, 36 esztendőn keresztül presbiterként szolgálta az egyházközséget. És azon túl is: az abai közösséget.
Kossa Lajos polgármester az önkormányzat nevében köszöntötte az ünnepeltet, és átadta részére a miniszterelnök, Orbán Viktor által küldött emléklapot. Az elöljáró családja népdallal, népzenével szolgált.
- A tisztességet örököltük édesapánktól! – mondja Zoltán és Károly. – És hitünk szerint ezt az örökséget adtuk, adjuk tovább.
