A középkori Európa tett a szentföldi keresztényekért

Elévülhetetlen kiállás volt ez Magyarország részéről a keresztény Európa mellett. A fentieket Hóvári János történész, turkológus, diplomata jelentette ki Székesfehérváron, a Szent István Művelődési Házban elhangzó előadásában. Amint a szakember fogalmazott, eme jelentékeny tettnek az emléke nem kellőképpen él a magyar köztudatban. A felejtés okát a hadjáratnak a magyar forrásokban való alulreprezentáltságában, a kereszténység eszmerendszere és a háború viselés ellentétében is látja.

– A kereszténységnek nem erővel kell jelen lennie a Szentföldön, hanem szép szóval. Ezt hirdetik ferences barátaink az 1220-as esztendőktől – mondta Hóvári János. A történész rámutatott arra is, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, mekkora hatalma volt hazánknak a tizenharmadik században!

– A mi drága jó királyunk hét­ezer katonával ment el a Szentföldre – fogalmazott az előadó, s hozzátette még, hogy egy ekkora méretű sereg külföldre való irányítása ma sem volna egyszerű feladat Magyarország számára.

– Beszélni kell a Magyar Királyság e dicső tettéről – vallja a történész, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy ennek a nyolc évszázados történelmi eseménynek ma is van aktualitása, ma is nehéz helyzetben élnek a szentföldi keresztények.

– Az, hogy ennek a hadjáratnak nem lett különleges szerepe a magyar gondolkodásban, összefügg azzal, hogy II. Andrást az utókor és a magyar történelemtudat még nem tette az őt megillető helyre – folytatta Hóvári János. Úgy látja, hogy jobbára elmarasztalják őt a magyar középiskolások által forgatott történelmi tankönyvek amiatt, mert „elajándékozta” a birtokokat, pedig – vélekedik Hóvári – ezzel a király a nyugati feu­dalista rendszerekben akkor már élő, onnan átvett hűbéri láncolatot honosította meg, s a decentralizáció folyamatát indította el.

Hóvári János kiemelte, az Euró­pából a Szentföld felé vonuló keresztes hadak mind átvonultak Magyarországon, s ezek a katonák utóbb elvitték Nyugat-Európába Magyarország jó hírét.

– Elterjesztették Európában, hogy a magyar vidék egy Kánaán, így jöttek a telepesek, a vallonok a mai Belgiumból Esztergomba és Egerbe, a szászok – nem Szászországból, hanem a Rajna-völgyből – Erdélybe. Kiváló, fölemelő korszak II. András uralkodása! – hangsúlyozta Hóvári János.

Az uralkodó birodalomépítésbe kezdett. – A magyar befolyási övezetet az Adria térségében illetve a Balkánon pár száz kilométerrel délebbre tolta. A velenceiket kiszorítva komoly pozíciókat szerzett az Adriai-tenger mentén. Boszniában és Szerbiában pedig magyarbarát erőket segített hatalomra, ezt megkezdte Bulgáriában is – emelte ki az előadó.

Már II. András halála után, a tatárjárás következtében, illetve utána a magyar külpolitika védekezővé vált. Nem volt többé energia a déli térségben való magyar „építkezésre”. Ezt az oszmán hódítások eljövetelekor szenvedte meg Magyarország.

– A középkori Európa nemcsak beszélt, de tett is a szentföldi keresztényekért – összegzett a történész, aki szerint a Szentföld melletti kiállás kereszténységünk lényege, ha nem lesznek keresztények a Szentföldön, elveszítjük az ötödik evangéliumot. VI. Pál pápa nevezte volt így a Szentföldet.