A manézs világán túli csoda – Richter Flórián és Ricsi története

A nyolcéves kisfiú, Ricsi éppen nagymamájával közösen érkezett meg a vásártéri területre, amikor Richter Flórián felfigyelt rájuk.

Látta, hogy a fiú nehezen mozog, így odament hozzá, és megkérdezte, segíthet-e. A következő pillanatban már az ölébe vette Ricsit, majd leültette a cirkusz első sorainak egyikébe. – Tudok még valamiben segíteni? – a kérdésre csupán a csillogó szemek feleltek – idézte fel a történteket a cirkuszművész. A Richter Flórián Cirkuszban bevett szokás, hogy a rászorulóknak (vakoknak, siketeknek) jegyeket biztosít a manézs népes családja. A vak gyermekek nemegyszer találkozhattak testközelből Szandrával, a cirkusz elefántjával úgy, hogy megsimogatták annak fülét, orrát és lábait, érezve az állat minden egyes redőjét és illatát. A porondot is úgy alakították ki, hogy a mozgássérült gyermekek, felnőttek könnyen hozzájuthassanak az új élményhez.

– Nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy valaki bekerüljön a cirkusz világába – meséli Richter Flórián, utalva ezzel a cirkuszban dolgozókra is. – Mi sem vagyunk tökéletesek. Többen úgy küzdünk a saját problémáinkkal, hogy azokat igyekszünk a nézőközönség előtt palástolni – teszi hozzá.

Flórián maga is rendellenességgel született, talán épp ez az egyik oka annak, hogy szívén viseli a betegséggel küzdő emberek sorsát.

Így Ricsiét is, akinek kedden 8 órakor egy kerekesszéket adtunk át a Sajtóházban a cirkusz jóvoltából – megkönnyítve ezzel a fiú mindennapjait és a cirkusz­látogatást.