2018.07.15. 11:30
Kiváló védőnői elismerésben részesült az iváncsai Veszeli Józsefné
Kiváló védőnői elismerésben részesült az iváncsai védőnő. Veszeli Józsefné első – és reményei szerint egyetlen – munkahelye a jelenlegi, ahol az egykori gondozottjai ma már a saját gyerekeiket viszik hozzá gondozásra.
Ráckeresztúrról jár dolgozni Iváncsára Veszeli Józsefné, immár 36 éve
Fotó: Koppán Viktor Dávid/Fejér Megyei Hírlap
A mai világban egy szakmában-hivatásban dolgozni egy életen át kevés embernek adatik meg. A védőnők között azonban sok hasonló akad, ilyen Veszeli Józsefné is, aki a védőnők napján több társával egyetemben Kiváló Védőnő elismerésben részesült.
Az iváncsai gondozottak igen szerencsések
Veszeliné Erika azonban olyan szerencsés, hogy 36 éve láthatja el védőnői feladatait ugyanazon a településen. S ezáltal az iváncsai gondozottak is igen szerencsések – fogalmaztak kollégái, amikor átadták Erikának az elismerést.
A díjazott így fogalmazott, amikor arról kérdeztük, az elmúlt évtizedek során mi érintette meg leginkább: – Természetesen pályakezdésemkor az első újszülöttjeim, illetve most már az ő gyermekeik… – árulja el. Elmondható hát, hogy az 1982-ben pályára állt védőnő akkori kicsi gondozottjai ma már a saját gyermekeit viszik hozzá.
Fotó: Koppán Viktor Dávid/Fejér Megyei Hírlap
Biztos bázis a védőnők között
Nagy tisztelettel szóltak róla a szakmabeliek: Erika végtelen szorgalma és mélységes alázata az, ami a mai napig jellemzi őt, ahogy a csendesség – és ennek ellenére határozottság is. „Biztos bázis” – mondják róla a védőnői szolgálatnál, aki rendkívüli kitartással és fáradhatatlansággal teszi a dolgát a mindennapokban. Birtokolja a védőnők legfontosabb tulajdonságát: lelkiismeretes, figyelmes, türelmes és segítőkész. Rendkívüli érzékenysége teszi őt kiváló védőnővé. Oktató védőnőként pedig számos fiatal pályakezdőt segített már eligazodni a szakma labirintusában. S ami a legfontosabb: becsülik Iváncsán. Rengeteg élmény kapcsolja őt ide, ahová egyébként dolgozni jár.
„Iváncsán én vagyok a védőnéni”
– Ráckeresztúron élek, s noha lett volna lehetőség rá, hogy ott legyek védőnő, de édesapám fogalmazta meg jól, miért választottam mégis Iváncsát: kicsik ezek a települések, ahol mindenki ismer mindenkit. Ráckeresztúron csak az ő lánya lettem volna, Iváncsán pedig én vagyok a védőnéni – hát ezért – és nevet. Erika bevallja, a mai napig szereti a munkáját, s reméli, innen megy nyugdíjba. A gyerekek szeretete és a segíteni akarás az, ami évtizedek óta erőt és örömet ad neki a hivatásában.
