Kisapostag a mindene! – Díszpolgári címet kapott Márkli János

A falunapokon a kikapcsolódásra, a szórakozásra szövetkeznek a településeken. Nincs ez másként az 1460 lelket számláló Kisapostagon sem a pünkösdöt megelőző vigasságon, de amint a polgármestertől megtudjuk, ők ilyenkor ismerik el a faluért, a falu közösségéért önzetlenül tevékenykedők munkáját, nagy nyilvánosság előtt, amikor együtt van a település lakossága.

Az ünnepségen Kisapostagért Díjat vehetett át Szolnokiné Varga Zsuzsanna pedagógus és Farkas Dániel rendőr hadnagy. A településen élő és a tokiói olimpiára készülő Kiss Balázs (Dunaferr SE) kenust is köszöntötték.

„A kisapostagi emberek életének meg­könnyítését tűztem a zászlómra”

Márkli János 1970 óta kötődik Kisapostaghoz. Akkoriban még a kertészeti főiskolára járt, de szakmai gyakorlatát a helyi Napsugár Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben végezte. Megszerette a falut, s a főiskola elvégzése és a katonaság letöltése után el is helyezkedett mezőgazdászként a téeszben. A településre nősült, 1979 januárjában ide költözött.

– Onnantól számítható, hogy teljes egészében a kisapostagi emberek életének meg­könnyítését tűztem a zászlómra – fogalmazza meg. – 1983-tól folyamatosan tanácstag voltam, majd a rendszerváltozástól ugyanúgy önkormányzati képviselő. Négy cikluson át, a mai napig az alpolgármesteri pozíciót is betöltöm – mondja.

Ott van mindenhol, ahol szervezőként vagy csapatemberként szükség van rá. Végigélte, végigdolgozta a falu fejlődésének éveit, évtizedeit. Jelentős mérföldkő mindegyik: akár az ivóvíz-, a gáz- vagy a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére, az iskola felújítására, az új óvoda építésére, az orvosi rendelő kialakítására, az utak, a járdák vagy a játszótér építésére gondolunk. És a számos kulturális rendezvényről akkor még nem is szóltunk.

Közösségi ember

Igazi közösségi ember – mondja róla Nagy Attila. A falu lakossága ismeri, becsüli és szereti őt. Az emberek problémái érzékenyen érintik, az idősek, a fiatalok egyaránt számíthatnak rá. A házuk kapuja nyitva áll mindenki előtt, aki gondjával-bajával hozzá fordul. Nyugdíjasként is tevékenyen telnek napjai, mindig tettre kész, fáradhatatlan, teszi a dolgát a munkahelyén, a településen és otthon egyaránt.

Családi élete példás, három felnőtt fiuk, öt unokájuk van, s emellett feleségével két kislányt nevelnek nevelőszülőként nagy türelemmel, szeretettel. A család, a gyerekek, a különböző generációk szinte folyamatosan betöltik a házat, de számára az egész falu, annak lakói és a munkatársai is ugyanolyan fontosak. Mert így teljes az élete! – szokta volt mondani csendesen. Mikor hitvallásáról, életének és munkájának vezérelvéről faggatom, ugyanoda lyukadunk ki.

– Akkor érzem jól magam, ha akár a közösségnek, akár egy-egy embernek segíteni tudok – gondolkozik el. – Számomra nagyon fontos, hogy örömet tudjak szerezni: valahogy így állíttatott be mindez nálam… Büszke vagyok Kisapostag látványos fejlődésére, őszintén szeretem a falunkat!

Sok-sok átalakulást és egyesülést követően, 46 éves munkaviszony után nyugdíjasként is az utód Pentele Mezőgazdasági Zrt. ügyvezető igazgatójaként ténykedik. Munkája nem kis lekötöttséggel és felelősséggel jár, amit nem tudna ellátni, ha nem lenne mögötte a nyugodt hátország. A család és sokat vállaló, jeles türelemmel megáldott pedagógus felesége, aki egy éve ment nyugdíjba.

Hobbija igazán nincs is – morfondírozik el egy kicsit. Az tölti el boldogsággal, ha együtt van a család.

A nagycsalád!