Szüreti hazavárót tartottak Fülén, műsorokkal, hagyományőrző tanácskozással

A forgatag magával ragadó az iskola udvarán: a napsütéses kora délutánon sokan népviseletben meg piros-fehér-zöld színű magyaros ruhában érkeznek, falubeliek és elszármazottak, a rokonokhoz megfutók, gyerekek és felnőttek. A pódiumnál gyöngyös párta kerül a fruska hajába, a karkosárra a nagyi vigyáz. Az ikerlegénykék betyárviseletben masíroznak, a díszes kalapot hol leveszik, hol a szemükbe húzzák. Hátul már gyülekeznek a lovasok, a fogatosok, készülnek a táncosok, hangol a zenekar.

– A múlt évben elmaradt immár több évtizede élő hagyományunk, a szüreti felvonulás – meséli Csapóné Zsuzsa. – Modern, virtuális világ vesz körül bennünket, e körülmények megváltozhatatlanok, és naivság lenne azt gondolni, hogy az új kor kihívásait kiiktathatjuk az életünkből. Az adott valóságban kell helyt állnunk, és újra megtalálnunk erkölcsi értékeinkhez az utat. Megtalálni és egyúttal megmutatni a fiataloknak, gyermekeinek – erre kell vállalkoznunk.

A Barátfüle egyesület így hát sorompóba állt: úgy döntöttek, nem hagyják falujuk utolsó hagyományát elpárologni. Kiötlötték és meg is valósították: a szüreti vigasságot a hazaváróval, kiállítással, műsorral, vendéglátással spékelték meg. A jövő generációk szerepvállalását biztosítandó, küldetésükhöz partnernek hívták a Fülemüle Óvodát és a fülei gyerekek többségét okító Csajági

Református Általános Iskolát.

A többgenerációs helyi alkalmi táncegyüttes felcsíki táncokat járt, a nemzeti támogatásoknak köszönhetően fellépett a fehérvári Kákics zenekar és a szabadbattyáni Sárrét Néptáncegyüttes, kinyitotta kapuit a tájház, a népi fajátékok a gyerekek örömére szolgáltak. A műhelybeszélgetés résztvevői a fülei hagyományok nyomába indultak, a Nyitott fülek címet viselő térségi civil tanácskozás pedig a jógyakorlatokra, az ötletekre fókuszált Kulcsár Noémi egyetemi docens moderálásával.