Vizslató tekintet a sárszentmiklósi mustrán

Petőfi Sándor Furfangos borivó címmel jegyzett verse az imént idézett, amely – eddigi tudomásunk szerint – legutóbb a szombati sárbogárd-sárszentmiklósi bormustrán hangzott el Lengyel István tolmácsolásában. Az esemény helyszínét Handa Csaba pincéje adta, ahol – bár a vírusnak köszönhetően kevesebben, de – így is több tucatnyian megjelentek. Nemcsak Sárbogárdról, Sárszentmiklósról, de Adonyból, Nagylókról és Kálozról is. A sárszentmiklósi borkedvelők csapata fogadta itt a meghívottakat egy télbúcsúztató, tavaszköszöntő, kokárdás pincetúra keretében. A jó hangulatról persze nemcsak a helyi nedű, de Szabó Tamás is gondoskodott, aki harmonikájával kísérte el a pincéről pincére – összesen hat állomáson át – vándorló sereget.

– A tél végén, tavasz elején nagy öröm kijönni a természetbe, tenni-venni, közben jólesik egy pohár borral koccintanunk a szomszédokkal, barátokkal. Ilyenkor arról sem feledkezünk meg, hogy a tavasz egyben a változást is jelenti: éled a természet, jön a jó idő. 1848-ban is nagy változást hozott a tavasz: forradalmat! – fűzte össze az eseményeket Lengyel István. – Nem bizonyított tény, de valószínűleg a márciusi ifjak is boroztak. Mindez Petőfi bordalain keresztül látszódik – tette hozzá Lengyel, aki ezt követően olvasta fel a Furfangos borivót. Köszöntőjében továbbá azt is kiemelte: az európai embernek mindenkoron tisztában kell lennie azzal, mit tesz a szabadságáért, a saját kultúrájának – így a bornak is – a megmaradásáért.

Sükösd Tamás, Sárbogárd polgármestere ugyancsak ellátogatott az eseményre, s hangsúlyozta: ugyan vészterhesebb időket élünk, reméli, ez hamar el fog múlni. Addig is figyeljünk egymásra, örüljünk egymásnak, s gondoljunk a legjobb magyar virtusra, amely szerint a pálinka mindent elpusztít, amely az embernek nem való!

Bormustrán pálinka? Bizony, így történt! Karé Csaba már az indulóállomáson megmutatta – és kóstoltatta – Balatonendrédről érkezett pálinkáit. Hasonló fogadtatásra a többi pincénél is számítani lehetett. Zárásképpen pedig vaddisznógulyással kedveskedtek a vendégeknek.

– Az egyesületünk jelenleg alakulófélben van, a tervek szerint a hivatalos neve a következő lesz: Szentmiklósi Borkedvelők Egyesülete. A séma persze még változhat, folyamatosan egyeztetünk a tagtársakkal – nyilatkozta lapunknak Nyikos Tamás, az egyik szervező. Tőle tudjuk: elnökjelöltjük a már idézett Lengyel István, aki nemcsak úgy tudja beosztani szabad- és munkaidejét, hogy abba a borbarátok beleférjenek, de alkalmas is a feladatra. Nyikos Tamás – és segítőtársa, Hollósi Géza – például, saját bevallása szerint, időhiány miatt leginkább csak támogatni tudja a boros társaság tevékenységét. Ráadásul vadásznak is, amelybe nem fér bele az italozás.

– Ez nem egy verseny – szögezte le Tamás. – Itt csak megkóstoljuk egymás borait, így adunk visszajelzést és tanácsot a másiknak a nedűről. Szerencsére elmondhatjuk magunkról, hogy a környék, térség borai jók, azok rendszerint jó minősítéseket is kapnak a versenyeken. A borkínálat vegyes, a helyi termést leginkább az olaszrizling jellemzi. Vörösborban a gazdák az otelló felé hajlanak. Igyekszünk jót, jól csinálni – tette hozzá.