A Deák téri késelés kapcsán: Mit tegyünk, ha kést rántanak?

– A kést hideg fegyvernek is szokták nevezni. Viszonylag könnyű hozzájutni, nem kell hozzá külön engedély, legálisan hordható, ha a penge hosszúsága nem haladja meg a 8 centimétert. A kézben, ruházaton jól elrejthető és hangtalan, de képzetlen ember is képes súlyos, életveszélyes sérüléseket okozni vele. További jellemzője, hogy a támadónak meg kell közelítenie áldozatát ahhoz, hogy ártani tudjon neki. Ez pszichés személyiségtorzulást is feltételez, mert nem mindenki képes késsel közvetlen közelről egy embertársának sérülést vagy halált okozni. A fentiek ellenére sokan alábecsülik az ilyen támadás jelentőségét, pedig az egyik legveszélyesebb, nem véletlenül tartozik a kés a közbiztonságra veszélyes eszközök csoportjába – szögezte le Horváth Sándor biztonsági tanácsadó, volt kommandós és békefenntartó. A szakember nemrég jelentette meg digitális formában is elérhető könyvét, amelynek címe mindent elmond: „Amikor beüt a ménkű – gondolatébresztő egy biztonságtudatos élethez”.

A Deák téri, két halálos áldozatot követelő késelés pontos részleteit nem ismerve – hiszen azokat még a rendőrség is vizsgálja –, de logikusan gondolkodva, minden bizonnyal kijelenthető: aki egy verekedés közben kést ránt elő és azt használja, szándékosan teszi azt.

– A Deák téren a szóváltás és a verekedés hajnalban történt, azaz sötétben, esetleg lámpafény megvilágítása mellett, és a hírek szerint alkoholos befolyásoltság alatt álltak az áldozatok is, ami tovább ronthatta érzékelési képességüket. A fentiek miatt valószínűleg a kés előkerülését a verekedés hevében az áldozatok talán észre sem vették, így arra megfelelően reagálni sem voltak képesek. Amikor az első szúrást, vágást követően annak tudatára ébredtek, akkor már túl késő lehetett. Egy verekedés közben a megemelkedett adrenalin miatt a szúrásokat nem feltétlenül lehet beazonosítani szúrásként, a legtöbb esetben az áldozatok azt ütésként érzékelik.

Horváth Sándor véleménye az, hogy egy váratlan késes támadást nem lehet megelőzni, csak akkor, ha jóval a támadás előtt felismerjük a veszélyt, azaz látjuk a kést!

– Ilyen esetben a távolságtartás, annak növelése, illetve a helyszín azonnali elhagyása lehet a megfelelő megoldás. Ezzel egy időben hangos kiáltással értesítsük a körülöttünk lévőket a kés jelenlétéről, a veszélyről! Ha nincs mód a menekülésre és segítség sem érkezik, akkor védekezésként a távolságtartáshoz bármilyen elérhető eszköz, például szék, asztal vagy bot igénybe vehető. Végső megoldásként betekerhetjük a kezünket-karunkat a kabátunkkal, pulóverünkkel, amivel átmenetileg megvédhetjük azt a vágásoktól. Kiáltsunk segítségért, jelezzük, hogy bajban vagyunk! Ezzel megzavarhatjuk az elkövetőt és ugyanakkor segítséget is kaphatunk. A biztonsági szakemberek, kommandósok rendszeresen oktatnak laikusokat az ilyenkor helyes magatartásra.

– A helyzetgyakorlatok során sokszor tapasztaltuk azt, hogy egy adott szituációban részt vevő személy extrém stressz hatására, akarata ellenére sem volt képes hangot kiadni a torkán. A gyakorlat végeztével elmondták, hogy szerettek volna kiáltani, üvölteni, sőt ők úgy érezték, hogy kiáltanak, de a valóságban nem jött ki hang a torkukon. A tanulság az, hogy még a hangos kiáltást, segélykérést is gyakorolni kell!

Horváth Sándor beszélt arról is, hogy egyre korszerűbb, 8 centiméter pengehoszszúságot meg nem haladó, rendkívül éles és hegyes, öszszecsukható késeket lehet kapni az üzletekben, amelyeket roppant könnyű zsebben hordani. A Deák téri sajnálatos események, de az Európában az elmúlt évek során késsel elkövetett terrorjellegű támadások is abba az irányba mutatnak, hogy a jogalkotóknak szigorítaniuk kellene a közterületeken történő kés birtoklásának, tartásának, hordásának szabályait.