A floridai tiszteletbeli konzulnak fontosak a Dunaújvárosban kapott értékek

Nem voltam könnyű helyzetben, amikor arra vállalkoztam, hogy következő interjúalanyom munkásságáról elfogultság nélkül írjak. Régebbi ismeretségünk okán nyomon követem közéleti munkáját is, így oldalakat lehetne megtölteni azzal a hihetetlen sokrétű, számos innovációval színesített tevékenységgel, amit a Dunaújvárosi Főiskola egykori diákja végez nemzete és a magyarság érdekében. Mindezt önkéntes munkában!

Persze, a gének nem hazudnak, ami Piros – mivel szinte mindenki így szólítja, így nekem is biztosan elnézi – esetében hatványozottan igaz, hiszen édesapja, néhai Pazaurek Dezső elképesztő kreativitását, szervezőképességét és több kiváló tulajdonságát lánya is örökölte. A többi között, hogy csak leghíresebb „alkotását” említsem, egykoron ő találta ki a tamagocsi temetőt Dunaszekcsőn – a mai fiataloknak ez már nem mond semmit, olvassanak utána, megéri –, amivel szó szerint világhírnévre tett szert, de kifogyhatatlan ötletei tárházában szerepelt a balkáni háborúba alibi utakat szervező Rizikó Tours, a Bős-Nagymaros helyett Dunaszekcsőn megépített vízlépcső, és „társszerzője” volt a nappali fényben sötétséget csináló fekete villanykörte „projektnek” is.

Az újkori EFOTT a Szalki-szigetről indult el

De vissza Piroskához, aki kicsit komolyabb vizeken kamatoztatta eme képességeit. A kaposvári születésű lány Dunaszekcsőről egy adminisztrációs hiba folytán került a Dunaújvárosi Főiskolára a 90-es évek végén, amiért a mai napig hálás, hiszen olyan emberekkel találkozhatott, akik inspiráltak és formálták mai jellemét. S az sem mellékes, hogy későbbi férjét is itt ismerte meg.

Büszke lehet rá, hogy hova jutott

Tavaly novemberben Pazaurek Piroska részt vett a várkertben a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén, s pont akkor volt az egyetemen a 25 éves, jubileumi műszaki menedzser szakestély is. Így utóbbira is eljött, ahol a legnagyobb élmény az volt, hogy olyan emberekkel találkozott, akiktől sokat kapott egykoron. – Megtiszteltetés volt, hogy a szakestélyen a kupát jómagam avathattam fel. Annak is örülök, hogy vannak olyan vezetők, akik még emlékeznek a tetteimre és ezt elismerik. Köszönöm régi ismerősöm, Melkovics János jelenlegi kollégiumigazgató szavait, aki azt mondta: „Jó volt látni 25 év távlatából, honnan indultál és hova jutottál! Erre büszke lehet a családod, de nem utolsósorban te magad.”

– Mivel szerettem a közösségért tenni, így engem választottak meg az akkor 5-6 ezer fős intézmény hallgatói önkormányzatának elnökévé tizen­nyolc évesen, majd később az országos elnökségbe is bekerültem. 2001-ben végeztem műszaki menedzser szakon, később a Magyar Labdarúgó Szövetségnél lettem marketingvezető, és a kosárlabdázóknál is ezzel foglalkoztam. Mellette felkértek, hogy dolgozzak az EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója) új menedzsmentjében, például a logó és az arculat ma is az, amit én találtam ki. Mivel nagyon sokat köszönhetek Dunaújvárosnak, a főiskolának pedig még többet, sikeresen lobbiztam azért, hogy 2008-ban itt rendezték meg a fesztivált, ami akkor közel 60 ezres nézőcsúccsal zárult! Az újkori EFOTT tulajdonképpen a Szalki-szigeten indult, amire büszkék lehetünk, s örülök neki, hogy ennek nyomán nőtte ki magát később a DUDIK.

Már férjnél volt, párja egy globális multicégnél dolgozott, amikor felajánlottak neki egy állandó állást az Egyesült Államokban, így vele tartottak két és fél éves kisfiúkkal. Akit egyébként az EFOTT ideje alatt már a szíve alatt hordott, a zárónapon jelentette be, hogy babát vár, ami újabb örök kötődési pont Dunaújvároshoz. Először Columbusban éltek, majd jött az újabb lehetőség, a napfényes Floridába, Daytona ­Beachre költöztek, ahol már megalapította saját marketingügynökségét, és azonnal megkereste a magyar szervezeteket is.

A közösségek ereje nagy érték

– Itt erős volt a közösség, ahol aktívan elkezdtem önkénteskedni. Ne felejtsük, Floridában 110 ezer (!) magyarról tudunk, aki annak, vagy magyar származásúnak vallja magát. Viszont a csoportok között nem volt kapcsolat, a generációk nem nagyon értették meg egymást, szerencsére ez mára elmúlt. Közép-Floridában hat szervezet van, ami szorosan együttműködik, elkezdtünk fejlődni, kaptunk pályázati támogatásokat, a magyar állam Kőrösi Csoma Sándor programja révén harmadik éve ösztöndíjas segíti munkánkat. Otthon nem gondoltam, hogy ilyen erős magyar kötődésem fog kialakulni, itt viszont teljesen természetes volt, hogy megtaláljam közösségünket és magyarságunkat. Emellett küldetésem volt, hogy a kisfiúnk, akiért felelősséget vállaltunk, ne felejtse el nyelvét, identitását. Ekkor fedeztem fel, micsoda értékei vannak ennek a nemzetnek, és micsoda fontossággal bír az öntudatunk, mind kultúrában, mind hagyományokban.

Azért, hogy a magyarokat az amerikai közösségben jobban megismerjék, a kereskedelmi kamarában lett „nagykövet”, aztán bekerült a Rotary klubba, majd az egyik legnagyobb floridai civil egyesület két megyét érintő szervezetének lett igazgatósági tagja. Szervezi az ünnepségeket, közreműködik az emléknapokon, kulturális, jótékonysági programokon, most húsvétkor az idős, egyedülállóknak készítettek csomagokat. Tavaly október 23-a alkalmából pedig a helyi magyar közösség Összetartás-díjjal tüntette ki.

– A kulcsmondat talán az lehet, hogy a tengerentúlon megtanultuk, miként kell visszaadni az erős helyi közösségnek önkéntességben és anyagiakban. Az a csodálatos, a vezetők munka mellett végzik ezeket a tevékenységeket, én is. Hogy mikor? Éjszaka, hétvégente. Hogy miért? Mert olyan belső motiváció vezérel, amit nagyon nehéz elmagyarázni, ezt szó szerint csak érezni lehet.

Időközben Pazaurek Piroska megalapította a HungarianHub nevű nonprofit szervezetet is – jelmondatuk Együtt. Tudunk. Működni –, amivel az államokban élő magyarok startupját indították el. Az volt a cél, minden hiteles információt egy helyre gyűjtsenek közösségekről, vállalkozásokról, eseményekről.

Hídépítés Magyarország és az Egyesült Államok között

Innen miként vezetett az út a tiszteletbeli konzuli címig? Dr. Szabó László Magyarország washingtoni nagykövete (jelenleg a Mediaworks elnök-vezérigazgatója – a szerk.) járt náluk látogatóban, látta micsoda munkát, energiát fektet ebbe a tevékenységbe. Ekkor kérte fel a posztra, ami óriási megtiszteltetésként érte. Ám mielőtt valaki azt hinné, ez valamiféle „kirakat tisztség”, nagyon téved. Egyéves, komoly procedúrán kellett átesni, mire ezt megkaphatta. Egyrészt Magyarországon vizsgálták személyét, másrészt az amerikai hatóságok is tüzetesen átvilágították, utána hagyta jóvá kinevezését az USA kormánya, amit az is segíthetett, hogy időközben megkapták az amerikai állampolgárságot. Tavaly októberben volt a ceremónia, Dr. Szabó László adta át Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megbízólevelét. – Pazaurek Piros hihetetlenül aktív tagja az itteni közösségnek, nagyra értékelik, ha valaki sokat tesz értük, ő pedig ilyen. Tisztségében különböző dokumentumokat hitelesíthet, segíteni tud útlevél ügyekben, emellett az üzleti életben is nagyon gazdag feladatot szánunk neki – mondta a kinevezéskor Dr. Szabó László.

Olyan belső motiváció vezérli, amit nem lehet elmondani, csak érezni

Erre Piroska így emlékszik: – Elmondhatatlan érzés volt. A főiskolán több ezer diákot képviseltem, most pedig a térségben több tízezer emberért kell felelősséget vállalni, érdekképviseletüket ellátni. Tavasszal egyből mély vízbe kerültem, hiszen a koronavírus-járvány alatt segítettem több száz kint rekedt honfitársunk hazajutását a magyar kormány által biztosított különgépekkel. El sem hiszik, ez milyen óriási munkát jelentett a háttérben. A konzuli ügyek mellett nagyon fontos a gazdasági kapcsolatok erősítése is. Ennek részeként most alapítottuk a magyar floridai kereskedelmi kamarát, aminek alelnöke vagyok. Szeretnénk a magyar vállalatoknak, befektetőknek, illetve az amerikai cégeknek Magyarország irányába hidakat építeni, óriási potenciál van benne. Azt látjuk, külügyi diplomata szolgálatunk hihetetlen erős és profi, Szijjártó Péter munkájáról pedig csak felsőfokon tudok beszélni. A hídépítés lett volna a célja az első Hungarian Summit nevű, nagyszabású csúcstalákozónak is amit a járvány miatt egy évvel el kellett halasztani. Erre tizenkét magyarországi egyetem képviselői érkeztek volna, a vezetőknek diaszpóra tréninget szerveztünk, a fesztivál része pedig különböző előadásokat, koncerteket is tartalmazott.

Dunaújvároshoz a mai napig szoros kötelék fűzi

Arra a felvetésre, ilyen ambiciózus, tehetséges és profi szakemberben nem fordult-e meg a hivatásos diplomata szerep, azt felelte, a saját vállalkozása mellett számára a jelenlegi poszt tökéletes, az el nem képzelt álom beteljesülése. – Teljesen elégedett vagyok ezzel a lehetőséggel, nagyon sok magyarnak tudok segíteni, ami óriási érzés. Természetesen fizetés nélkül. S amennyiben a fentebb leírt tevékenységek kevésnek tűnnének, interjúalanyom még tudósítóként is fel szokott tűnni a magyar köztelevízióban, egyéb csatornákon.

Célja, hiteles információkat nyújtani a tengerentúlról, talán ennek is köszönheti, hogy már rendszeresek ezek a megkeresések. A távlati tervekre térve, nem zárják ki, hogy egyszer majd hazaköltöznek, magyarországi életüket nem adták fel, évente két hónapot Magyarországon töltenek. A beszélgetés végén természetesen visszakanyarodtunk a kezdetekhez, ugyanis a tiszteletbeli konzul számára Dunaújváros a mai napig fontos szerepet tölt be. Itt él a nagynénje, aki amolyan pótanyuka is, őt mindig meglátogatják, vele sokat van együtt. Fia szintén itt tölti ideje egy részét, akár nyári táborban. Piroska számára erős kötődést jelent a Duna, nem csak a gyerekkori emlékek miatt, ott tartotta esküvőjét, szülei hamvai is oda vannak elszórva. – Amikor a folyóhoz érek, akkor érzem azt, igazából otthon vagyok. Dunaújvárosban is!