A szellőzőrendszerekben nem kívánt dolgok, kórokozók is tanyát üthetnek

Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat módosítása 2020. 01. 22-től hatályos. Ez előírja, hogy a 14 méternél magasabb épületek szellőzőrendszereit minden negyedik évben felülvizsgáltatni, szükség esetén tisztíttatni kell. Az üzemi konyhák könnyen zsírosodó elszívóberendezéseit és azok légjáratait évente kell ellenőriztetni a rendelet szerint. A 14 méter feletti ház egy normál szabványos, négyemeletes társasházat vagy annál magasabbat jelent.

A Kémény Zrt. maga is végez ilyen felülvizsgálatokat, tisztításokat az egész megyében, sőt annak határain túl is. Vezetője, Bartos Tamás elmondta:

– A szellőzők a lakások levegőjét szívják vagy gravitáció­val vagy motorral. Azt mindenki megtapasztalhatja egy sima porszívózás során, hogy mennyi por tud szállni a levegőben, és el lehet képzelni, hogy mennyi adódik ebből össze a szellőzőrendszerben.

Természetesen nemcsak por áramlik a csöveken, hanem fürdőszobai gőz és konyhai zsíros pára is. Ezek egymásra rakódnak, így a szellőzőcsövek belső felülete ragadós, ami foglyul ejti a különböző, arra szálló textilszálakat, szöszöket is. A lerakódásnak több veszélye is van. Az egyik, hogy nagyon jó táptalaja a különböző kórokozóknak, másrészt pedig, hogy rendkívül jól ég.

Amíg a szellőző működik, addig a kórokozók nem sokat árthatnak, hiszen nincs baj, amíg a szabadba áramlik a levegő. Persze nem jó érzés tudni, hogy mik lapulnak a fal mögött, de az egy másik kérdés. A gond akkor van, ha a gyűjtőszellőzőben a lerakódás mértéke olyan szintre emelkedik, hogy csökken az elszívás mértéke és néha az is megtörténhet, hogy vissza is fordul. A visszaáramlás akkor történhet meg, hogy ha az időjárási feltételek kedveznek ennek a folyamatnak. Egy erős szélnyomás például visszafordíthatja a huzat irányát, de okozhatják ezt a konyhába épített elszívók is, amik szintén megzavarhatják a légtömeg mozgását. Ha visszafelé áramlik a levegő, akkor az élősködők, illetve a penész, valamint a gombák visszajuthatnak a lakásokba. A most igencsak aktuális bakteriális és vírusos fertőzés kockázata is nagyobb lehet, ha tartósan vannak jelen a lakás légterében ezek az egészségre ártalmas kórokozók. Bár elsősorban nem tűnik annyira veszélyesnek, de a lakásban maradó polleneknek egészségkárosító hatása is lehet.

A tisztítást a társasházak esetében a közös képviselőnek kell kérnie a rendeletben meghatározott gyakorisággal. Ha a rendszer megfelelően működik, akkor a szellőzőrács elé helyezett szalvétát magához szívja a huzat. Ha ezt nem teszi, akkor érdemes jelezni a közös képviselőnek.

Bartos elmondta: – Sokan nem veszik komolyan a szellőzést, nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget. Találkoztunk nem egy olyan esettel, ahol például vízóra vagy más fogyasztásmérő cseréje közben, hogy legyen hely szerelni, a munkát végző beszakította vagy behorpasztotta a szellőzőcsövet, leszűkítve ezzel a keresztmetszetet. Nem szabad ezekhez hozzányúlni, mert elég, ha csak szétcsúsznak az egymásba rakott csődarabok vagy behorpadnak és máris romlik a szellőzés hatásfoka.

A tisztítás, a lakás szellőzésén túl, más szempontból is fontos, ez pedig a tűz könnyű terjedésének megakadályozása, folytatta a vezérigazgató. Mivel minden lakás kapcsolatban van a szellőzővel, ezért ha egy alsóbb lakásban tűz üt ki, és a szellőzőben sok a lerakódott szennyeződés, akkor gyorsan fel tudnak kúszni a lángok a felsőbb szintekre is, és ez nem­egyszer meg is történt már.

Öt éve rendelet szabályozza a szellőzők felülvizsgálatát, amit elsősorban azért kell elvégezni, hogy a házban a levegő egészséges legyen, de nem utolsósorban kötelező volta miatt is. A katasztrófavédelem ugyanis rendszeresen ellenőrzi, hogy megtörtént-e a tisztítás és bekéri az ezzel kapcsolatos dokumentációkat.

Lakásonként egy csővet helyeznek el átlagosan, de olyan kialakítású épület is van, ahol akár kettő is jut egy lakásra. A szellőzőkürtő tetején egyre több helyen látni forgó sisakokat. A csillogó lemezt legtöbbször a kiáramló huzat forgatja. Ennek előnye, hogy nem jut be semmilyen élőlény a kürtőbe, hátránya viszont, hogy szélcsendes időben lassítja a kifelé áramlást, hiszen elvesz némi sebességet, illetve energiát, ami a forgatáshoz kell, akár torlódást is okozva ezzel.

A tisztítás első mozzanata, hogy az azt végző cég készít egy kamerás állapotfelmérést, amiből kiderül, mekkora a gond és milyen jellegű. Ettől a vizsgálattól teszik függővé, hogy száraz vagy nedves technológiát kell-e bevetni a kürtő „ellen”. A nedves tisztítás lényegesen bonyolultabb, de bármelyik mellett is döntenek a szakemberek, a legnagyobb feladat mindig a kitelepülés, vagyis az eszközök feljuttatása a tetőre és a munkaterület biztosítása.

Maga a tisztítási folyamat állandó elszívás mellett történik, hogy a lakásokba még csak véletlenül se menjen vissza se por, se más, nemkívánatos anyag. Forgó, száraz kefe megy a csőben, közben a gép kiszivattyúzza a levegőt és vele a lerakódásokat. A tisztítás utolsó aktusa az, amikor fertőtlenítőszert permeteznek a kürtő belső falára.

A nedves tisztítás esetében az elszívás nem jöhet szóba. Annál a technológiánál megnedvesítik a csövek belső falát, persze kevés, vegyszerrel kevert vízzel, ami a csövek alján lévő poharakban összegyűlik a szennyeződéssel együtt. Jó esetben az alagsorban, kedvezőtlen helyzetben a legalsó lakásban vannak ezek a tisztító­idomok.

A rendszer tisztításával kapcsolatos költségek pár ezer forintot jelentenek lakásonként. A munkafolyamat végén a jegyzőkönyvet és a kamerafelvételt is megkapja a lakóközösség, így az esetleges katasztrófavédelmi ellenőrzés során azokat be tudják mutatni.

A konyhai, éttermi szellőzőket, tornatermek levegőrendszereit évente kell felülvizsgálni. Ezeken a helyeken csak nedves tisztítás jöhet szóba, a zsíros lerakódások miatt. Korábban félévente volt ez kötelező, most már csak évente. A tulajdonosoknak és az intézmények fenntartóinak figyelniük kell, hogy az ilyen jellegű tisztítást elvégeztessék. A Kémény Zrt. vezetője elmondta, hogy ezen szerkezetek szennyezettsége nagyban függ a használat intenzitásától. Az elszívóernyőt naponta kell tisz­títani annak, aki be akarja tar­tani az előírásokat. A rendszer mélyebben húzódó részeit viszont félévente vagy eltömődés esetén kell takarítani. A beavatkozás vegyszeres forróvízzel történik, aminek felhordása után kezdődik a dörzsölés a kefékkel. Nagy munka és nem ritka a különböző elemek cseréje sem, ugyanis vékony falú fémlemezekről van szó, amelyek nem mindig bírják a kémiai és mechanikai behatásokat.