Fél évszázada végzett ápolók tartottak osztálytalálkozót Fehérváron

Sok más műemléki épület mellett a Hiemer-ház is oktatási intézménynek adott otthont a 20. század második felében. Az azóta felújított és átalakított épületben működött az Egészségügyi Szakiskola, mely a gyógyításban oly nélkülözhetetlen ápolókat is oktatta. Az 1970-ben végzett osztály pontos létszámát nem tudtuk kideríteni, de annyi biztos, hogy van közöttük, aki a mai napig is aktívan szolgálja az egészségügyet. Ezt már a főszervezőtől, az 1970-es végzősök egyikétől, Stoffer Lászlóné Arankától tudtuk meg, ahogy azt is, hogy az egészségük védelmében a város polgármestere, Cser-Palkovics András a szigorú szabályok betartására kérte őket. A maroknyi, 50 éve elballagott diák nagyon örült annak, hogy ugyan maszkot és távolságtartást előírva, de megkapták a várostól az enge­délyt a jubi­leu­mi osztálytalálkozóra, ezért ennek megfelelően alakította ki a maroknyi csapat a programot.

A főszervező a Szent Imre-templom lépcsője alatt elmondta: – Mindenképpen részt veszünk egy hálaadó szentmisén, hiszen van miért hálát adni, emellett kiváló helyszín arra, hogy ráhangolódjunk erre a napra úgy, hogy közben be tudjuk tartani a biztonságos védőtávolságra vonatkozó előírásokat is. Korábban megtekintettük a volt iskolánk, a Hiemer-ház épületét és nagy megelégedésünkre szolgált, hogy az egész épületet teljes pompájában láthattuk. A régi folyosókon sétálva, régi emlékeket felidézve találtunk olyan korhű dolgokat, amit még a mi időnkből sikerült megőrizni.

Az Országalma mellett gyülekeztek a fél évszázada végzettek, Stoffer Lászlóné köré csoportosulva, aki gyors összeszámolás után 16 főt adott le a rájuk váró étteremnek, ugyanis ennyien jöttek össze az 1970-es év végzősei közül. Már akkor volt, aki más irányba ment tovább és később is voltak pályaelhagyók, de sokan megmaradtak a nemes hivatás mellett, sőt egyik-másik volt osztálytárs ma is dolgozik az egészségügyben.

Tíz éve kezdték el keresni egymást és találkozókat szervezni, hogy ne vesszen feledésbe a közös iskolai múlt, a sok közös élmény és az elmúlt 50 év alatt szövődött barátságok.

Stofferné elmondta: – Kezdetben nem gondoltunk arra, hogy minden évben kellene tartani találkozókat, ám a csapat úgy döntött, hogy ha csak öt ember tud jelen lenni, akkor is tartsuk évente az összejöveteleinket. Idén tavasszal, az ápolók napján a Fejér Megyei Szent György Kórház is köszöntött minket az 50 év miatt. Nagyon felemelő volt ott állni, hallgatni a méltatást és átvenni az oklevelet. Jó érzés volt, hogy nem feledkeztek meg rólunk.

A misét követően a jubiláló ápolók kiléptek a napsütéses szabadba, majd az ebédjüket egy kerthelyiségben fogyasztották el és felvették a napi terveik közé a Sóstói tanösvény közös meglátogatását is.