A nemzet és a helyi közösség összetartozását is jelképezi az új emlékmű Magyaralmáson

A Magyaralmási Trianon Emlékbizottságot a 100. évforduló hívta életre. Nagy Lenke, Simicska István, ifj. Horváth Kálmán és a bizottság vezetője, Viniczai József még a tavasszal álltak neki a szervezésnek, hogy legyen emlékmű a faluban. A Covid keresztülhúzta a számításokat, és más nehézségek is akadtak menet közben, de a bizottság és az őket támogatók népes tábora kitartott, így megszületett az emlékmű, amely egy márványtáblának indult és végül szinte uralja a teret a magyaralmási emlékparkban. Szombaton kora délután gyülekeztek a park nyírfái alatt az érdeklődők, a díszvendégek és az ünnepi műsor előadói. A himnusz után A bizottság vezetője tartotta meg elsőként ünnepi beszédét.

Meg kellett tenni, mert a századik évforduló nem tér vissza többé

Viniczai József elmondta:

– Meg kell hogy köszönjem a magyaralmásiaknak, hogy ez az emlékmű létrejöhetett. A nehézségek ellenére úgy is érzem, hogy meg kellett tenni, mert a századik évforduló nem jön vissza soha többé. A mi felelősségünk és a mi feladatunk emlékezni, mert ezt követeli meg tőlünk a haza, a nemzet. Ez kötelesség, és nem költségvetési kérdés. A bizottság másik tagja, Nagy Lenke külön kiemelte, hogy még el sem készült a köztéri alkotás, és máris gondolattársítások tucatjaira ösztönözte a járókelőket. Volt, aki Magyarország formáját látta benne vagy éppen a hármas halmot. Volt, aki szerint a nagyobb sziklában, mely az emlékmű alapját képezi, az elszakított részt látta, míg a hozzá simuló kisebb azt szimbolizálja, ami megmaradt.

Bárki bármit is látott és lát az emlékműben, mindenképpen megjeleníti a nemzet összetartozását és azt is, hogy az almásiak erősen megfogva egymás kezét, igent mondtak az emlékműre. Ezt támasztotta alá Nagy Lenke beszéde is, melyben tételesen felsorolta, hogy mennyi emberre számíthattak a szervezők, és hogy mennyi támogatást kaptak az áramtól és a betonkeverőtől kezdve a termőföldön, sziklatömbökön át egészen az utolsó pohár hideg vízig, amit a társadalmi munkában dolgozóknak vittek a figyelmes lakosok.

Akikről Nagy Lenke azt mondta:

– Szerencsére sokan voltak, akiknek nem csak a füle, de a szíve is nyitott volt a hívó szóra. Általános és középiskolások idézték fel az első világháborút lezáró békekötés eseményeit, közben peregtek mai verssorok, szállt a zene és zengett a dal a fiataloknak köszönhetően.

Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos is megjelent az átadó ünnepségen. A politikus elmondta:

– Kell is a történteket fájó szívvel siratni, megkapó gondolatokkal, emelkedett lélekkel emlékezni arra, ami történt. Még csak véletlenül sem szabad megfeledkeznünk a mérhetetlenül igazságtalan diktátumról, a több mint 3 millió magyar szülőhazájától való elszakításáról, és megannyi nyersanyagban gazdag területünk önkényes elkobzásáról. Mészáros János Elek magánénekes is a hazáról és az összetartozásról énekelt, előadva többek között az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című dalát, melynek egy sora az emlékmű fekete márványpán is szerepel. A véset így szól: ... mi egy vérből valók vagyunk. Elsőként Oravecz Attila katolikus káplán, majd Polgár Tibor, a magyaralmási református gyülekezet lelkipásztora kérte az emlékműre az Úr áldását. A koszorúzást Szilágyi Péter kezdte, Balogh Lászlóval, a Közszolgálati Közalapítvány elnökével. Törő Gábor ország­gyűlési képviselő folytatta a sort és a Trianon Emlékbizottság tagjai hajtottak fejet utoljára az emlékmű előtt.