Falu az Árpád-korból – Földkábelt fektettek, új régészeti lelőhelyet találtak Szabadbattyánnál

Már Fehérváron vannak azok a leletek, amelyeket a Szabadbattyán és Balatonfüred közötti vasútvonal villamosítási munkálataihoz kapcsolódó, a Várkapitányság Zrt. megbízásából végzett régészeti megfigyelés során találtak meg a Szent István Király Múzeum munkatársai. Miután ez nagyberuházás, olyan helyen is folyik régészeti megfigyelés, ahol nincsen korábban ismert lelőhely.

– Földkábelt fektetnek Szabadbattyán transzformátorállomása és a vasútállomás között, ennek részeként, mondhatjuk így, egy új lelőhelyet találtunk – fogalmazott Kiss Alexandra régész. – Nem messze tőle van egy késő középkori lelőhely, de azt csak terepbejárás révén határozta meg anno még Siklósi Gyula 1988-ban – mondta.

A munkások három méter széles nyomvonalon humuszoltak, lementek egészen a sárga földig, ez a réteg kedvez a régészeknek.

– Nem sok leletanyag került elő, egyrészt azért, mert a megtalált objektumok jelentős része árok. Másrészt az Árpád-kori telepekre amúgy is jellemző, hogy kevés leletanyag kerül elő belőlük – mondta. – Amik előkerülnek, főként a mindennapi élet eszközei: elsősorban kerámiaanyagok, fazéktöredékek; részint ezek alapján tudjuk behatárolni a lelőhelyek korát. Általában állatcsontok is nagy mennyiségben kerülnek elő, néha ezek között vannak megmunkált csonteszközök is – folytatta.

A megfogott lelőhelyből is kerámiatöredékek kerültek elő főleg, illetve csonteszközök is, mégpedig vélhetően csontárak.

Terepbejárással, a másik lelőhely kiterjedésének esetleges átértékelésével, topográfiai kutatással folytatódhat a tudományos terepmunka.

– A nagyobb kiterjedésű települések – Fehérvár, illetve Tác-Föveny – mellett kisebb, falusias jellegű települések is elhelyezkedtek, ahogy ez manapság is van az agglomerációban. Ez is egy falusias, esetleg tanyasias jellegű település lehetett. 20-30 családdal kell számolni – ismertette a régész, s elmondta, ezek az Árpád-kori települések egész nagyok is lehettek, mert elszórtan, kicsi csoportokban helyezkedtek el a körítő árokkal, tároló veremmel, illetve szeméttároló gödörrel, külszíni kemencével ellátott házhelyek.

Elődeink ezeket a félig földbe mélyített veremházakat nád- vagy zsindelytetővel fedték, kicsik voltak alapterületre, olyan 20 négyzetméteresek, leginkább csak aludni jártak a házakba. Az élet odakint zajlott inkább, a külszíni kemencék körül, a munkagödrök mellett.