A tehetségbarát társadalom igénye

Úgy tetszik, a Fejér Megyei Pedagógia Szakszolgálat sem véletlenül választotta a fenti előadáscímet hetedik tehetségkonferenciája főcímének. A tehetség a szokásosnál nagyobb természeti erő, és a gyermekek kibontakozásához te­hetségbarát társadalomra van szükség – hangsúlyozta egyebek között online előadásában Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.

Technikailag rohamléptekkel változó világunkat Gutenberg nyomdájától a mesterséges intelligencia küszöbön álló megjelenéséig (bár Elon Musk szerint a jövő olyan lesz, mint a Mátrix, sőt lehet, hogy már abban élünk) egy egyre sűrűsödő, tölcsérszerű diagramon mutatta be. Elképesztő a találmányok mennyisége és minősége, szinte nyomon követhetetlen a felgyorsulás, a gyarapodó tudás, az információdömping, az ingergazdagság szintje.

A tehetséggondozás ugyanazzal a problémával küzd, amellyel az oktatás – szögezte le az előadó. Szűk kiválóságképre épül, paternális, túlközpontosított, minősítés-hangsúlyú, versengésre késztető és bizalmatlan. Kemény szavak ezek!

Ahogy végül levezette: a diverzitás (sokféleség) természetes. Az egyformaság (homogenitás, szegregáció) az eltéréseket nem veszi figyelembe, mindenki ugyanazt az eljárást kapja. A másság (heterogenitás, integráció) az eltéréseket felismeri, és ezeket mint kihívást kezeli. A sokféleség (diverzitás, inklúzió) az eltéréseket értékként kezeli az egyéni és közös tanulásban.

A tehetség a szokásosnál nagyobb természeti erő, és a gyermekek kibontakoztatásához tehetségbarát társadalomra van szükség – húzta alá. Hiszen a tehetség sajátos attitűd, nem azonosítható tesztekkel. A tehetség sokféle, ezért sokféle ellátást is kíván. A tehetség legjobb azonosítása a fejlődésének megfelelő környezetben történő megfigyelés.

„Az egyetlen, ami gátol engem a tanulásban, az az oktatás” – Albert Einstein gondolatát Albert Einstein gondolatával szembesítette: „Az élet olyan, mint a kerékpározás. Az egyensúly megtartása érdekében állandóan mozgásban kell lenned.” És ez a párhuzam vezethet át bennünket a 21. században joggal elvárható tehetséggondozás elvárható szint­jeire. A tanulási környezet megismerő-fejlesztő legyen! Sok­féle fejlődésre épülő, dinamikus, autonómiát biztosító, hálózatban működő, megismerés hangsúlyú, együttműködésre késztető és nyitott.

A csészében finom esszencia (világunk kivonata) gőzölög. A szűkebb, alsó része zseniknek való, följebb haladva aztán a tehetségeknek, a kiemelkedőknek, az érdeklődők csoportjának, a peremén pedig mindenkinek a mindennapi ellátásban. És ami „gőzölög”: az a probléma és a projekt, a tevékenység és a kooperáció, a tapasztalat és a felfedezés, de a digitális aktivitás, a 3D-művészet és a média is…

A megismerés nem minősítés, hanem a helyzet értékelése – hangsúlyozta végezetül Gyarmathy Éva. A hatékony hálózatot is gondozni kell: az egyéni sajátosságokat tiszteletben tartva, a fejlődést közvetetten, a környezeti változók által támogatva, elsősorban tevékenységre és csak másodsorban teljesítményre irányulva, módszertani sokféleségre épülve, az önálló és a társas tevékenységet is erősítve. A tehetségbarát társadalom (komplex látásmód és komplex fejlesztés) értéknek tekinti a képességek sokféleségét, figyel az erősségekre és a fejlesztendő területekre, tiszteletben tartja a fejlődés sajátos útjait, és lehetőséget ad a sokféle tevékenységre.