Generációk fogtak kezet a hagyomány napján Mányon

A Mány közepén egy pontban futnak össze az utak, s ha onnan nézzük, akkor onnan futnak szét, sugárszerűen. A mélyedésben, a központban mintha egy kis védő-óvó katlanban lennénk, körbe-körbe tekingélünk. Katolikus templom, iskola, posta, községháza, kultúrház, a szétszaladó utcák, s a Leimen-házcsoport együttese alkotják ezt a központot – utóbbi az egykor faluépítő német telepesek emlékére létrehozott nemzetiségi centrum, Leimen városról kapta nevét.

A magyarok és a sváboknak nevezett lakosság együttéléséről sokat írtunk-írunk tankönyvekben, helytörténeti kiadványokban, miként a fájdalmas német kitelepítésről is. Van német nemzetiségi és cigány önkormányzat, ám már csak azok beszélnek németül, akik újratanulják a hochdeutschot, de sok hagyományt őriznek, viszik a szívükben tovább. A cigány muzsikusok és a falu egyik részén élő romák sem beszélik őseik nyelvét – szóval integrálódtak itt mindhárom vérből valók, a református magyarokkal összeforrva. Hát ez Mány kis társadalma, övék az őszi búcsú rokonság-hazaváró alkalma. Vincze Zita mányi lakos felvetette Véssey Vera művelődésszervezőnek, könyvtárvezetőnek, a helyi eseményeknél a minőség iránti elkötelezettjének, hogy toldják meg a mányi búcsú programjait, amelyek amúgy elég gazdagok. Értékeink címmel meghirdették hát a Leimen-házba a helyi alkotóknak tervezett kiállítást. Hozza el, kinek amije van, lássuk egymás kevésbé ismert tudományát, kincsét, kézműves darabját, lett légyen az régi, régies vagy éppen új.

A szombati kiállításmegnyitón Ugron Zoltán polgármester meghatottan ismerte be, hogy még ő is meglepődött, mi mindenre lehetnek büszkék. Ők harminchárman ugyancsak kirukkoltak! Bajzáth Judit, Mányon élő muzeológus szerint „Tessék vigyázni, kedves alkotók! Ha alkotunk, sokat elárulunk magunkról…” Greznár Gergely versei, Bucsi Lászlóné Adél papírfűzései, menyének, Bucsi-Vigh Orsolyának elegáns ruhái, a néhai Frech Ferencné szüreti ruhája, a néhai Csörgöl Lajosné hímzései, Tankóné Kovács Ildikó ékszerei, Bederna Jánosné falvédői egymás mellett sorakoztak a nagyon kellemes Leimen-házi belső térben, a sok faborítás, rusztikus lámpa által otthonos környezetben. Fotók, festmények, gobelinek, s szellemi összefoglalónak a Pannoniada gyermekkórus mányi lánytagjai tettek rá koronát énekükkel, Illés Richárd zongorakíséretével. A kiállítás-megnyitó után a Leimen-ház színpadán folyt tovább a búcsúra szánt vigasság, ezek is a helyiek büszkeségei. Mányon szeretik a mazsoretteket, komoly teljesítményt nyújtanak.

Szarka-Bankó Renáta vezetőjükkel díjak, elismerések birtokosai, a kislányok alig várják, hogy bekerülhessenek a táncos, színes ruhás pörgésbe. S ki nem maradhatott a cigányzenekari előadás se, a klasszikus cigánydalokkal, ami nem népzene, hanem a magyar nóta és az operett társműfaja. Közben pörgött néhány körhinta, s egy kis tarka vásár is része a búcsúnak. A Pfingstrosen német tánccsoport hatvanon felül táncosai a mányi viseletben járták a Szabó Julianna által betanított német néptáncot, ez mindig siker. Péti Józsefné Venczel Erzsébet mesélte, hogy a kitelepítésből később visszacsempészett blúz, kötény volt a mintájuk a viseletek megvarrásánál. A bajor stílusú Leimen-ház vezetője, Pintér-Nagy Katalin helyi hagyományőrzők, fúvószenészek és megőrzött házak, szobák múltbéli, jövőbeni értékeit gondozza. Jövő héten a nemzetiségi épületegyüttes további épületének és a felújított katolikus paplak avatójára hív mindenkit, a polgármesterrel együtt. Sokan ott lesznek.