Megkezdődött a halak áttelepítése a Zámolyi-víztározóból a Velencei-tóba

– Az elmúlt hetekben, hónapokban jelentősen megnőtt az igény a haltelepítésre a horgászok részéről, miközben a tényleges telepítés bejelentésekor annak is nagy visszhangja lett, hogy miért éppen most telepítünk, amikor ennyire alacsony a vízállás és a nyáron jelentős halpusztulások történtek. Ez részben kényszerhelyzet, hiszen a Zámolyról lehalászott nagy mennyiségű hal elhelyezése gondot okoz, ezért szükséges, hogy a Velencei-tóba is helyezzünk belőle, másrészt pedig ekkora mennyiségű ponty telepítésében nem látunk nagyobb kockázatot. E halfajból néhány darab pusztult el a tizenegy tonnából: ennyi volt a teljes mennyiség, amit az önkéntesek segítségével és nyári hónapokban veszteségként begyűjtöttünk és elkönyveltünk. Természetesen nem sikerült összegyűjteni minden tetemet, de a legnagyobb részét szerencsére igen, vagyis az egyes véleményekkel ellentétben a teljes pusztulás becsült mennyisége nem lehet ennek többszöröse.

A tónál a nyáron két jelentősebb halpusztulás történt, az egyik júniusban, majd a második augusztusban. Az intenzívebb időszakok után egy-egy hét volt körülbelül, amikor haltetemekkel nagyobb mennyiségben lehetett találkozni a tavon (de nem is minden részén), a júniusi hullám után jellemzően busa és amur, majd az augusztusi után busa és harcsa nagy testű példányaival, csökkenő tendenciában: naponta, majd hetente néhány esetben. De visszatérve a tó helyzetére: azt már tudjuk, hogy a Zámolyi-víztározó vize is csupán körülbelül 7 centit emelhet majd a Velencei-tavon. Sokan azért „aggódnak”, hogy a most telepített halaknak lesz-e biztonságos élőhelye.

– Szerencsére nem látjuk ennek nagyobb kockázatát, s ez igaz nemcsak a betelepített állományra, hanem a tóban lévő más halakra is, hiszen emiatt azok sem kerülhetnek veszélybe – szögezte le Pálinkás Imre. – Sokkal nagyobb kockázata lehet annak, ha tartósan vastag jég fedi le a tavat, s utána egy hótakaró is ráhullik, mert ettől sötétségbe borulhat a tó vízi élővilága, leáll a fotoszintézis a vízben, így az oxigéntermelés, miközben az oxigénfogyasztó élőlények felélik a tó oxigénkészletét. Ugyanakkor a jég nem engedi azt, hogy a feltörő gázok elhagyják a víztestet, a vízben rekedő gázok pedig természetes eredetű mérgezést okozhatnak. Ennek a kockázata persze mindig is fennállt, akkor is, ha éppen nem volt vízhiányos állapotban a Velencei-tó, ám nyilvánvalóan alacsonyabb vízállás mellett ennek kialakulási kockázata magasabb.

Sokan attól tartanak, hogy az alacsony vízállás miatt, egy hidegebb tél esetén az iszapig átfagyhat a tó, és ezt nem bírják ki a halak.

– Ettől nem kell félni, mert a halállomány a téli időszakban elvermel a mélyebb vizeken. A tó még mindig másfél-két méteres vízmélységű részein a halak találhatnak helyet, ezért ennek a kockázata sokkal kisebb, mint az előzőé.

A szakembert azzal is szembesítettük, hogy az északi part kikötőiben a csónakos horgászok már a nyár közepe óta nem tudtak horgászni, hiszen eltűnt a víz a csónakok alól. Milyen volt a horgász­idény? Mit mutatnak a statisztikák?

– A fogási statisztikát csak jövőre látjuk, de tény, hogy elég rossz év volt az idei. Egyrészt azért, mert alacsony vízállásban folyamatosan stresszes környezetben él a hal, és ez hatással van a kapókedvére is. A számítások alapján az összes elpusztult állomány a tó teljes halállományának az 5 százaléka alatt maradt. Eközben nem tudtunk folyamatosan, két-három hetente halat telepíteni a tóba, nem volt meg a ciklikusság, a mozgás a rendszerben, amely a fogási eredmények gyakoriságát indukálja. A telepítések után, ha elül a hal, akkor a halfogások elkezdenek nagymértékben csökkenni, akkor is, ha közben csak a telepített hal egy részét fogták ki.

Mint ahogyan az egész turisztikai ágazatban komoly visszaesés volt tapasztalható az elmúlt időszakban, ezt megérezték a tókörnyéken élő más szervezetek is.

– Ezzel sajnos sokan így vannak: ezen a nyáron, ahogyan a teljes turisztikai ágazatban, kb. 70 százalékos visszaesés volt, s ez így látszik a horgászjegyek eladásánál is. A vendéghorgászok jelentős számban elmaradtak a tó mellől, s ha jövőre nem emelkedik érdemben a vízállás, akkor ez a tendencia folytatódhat az állandó horgászok esetében is.

A horgászat egyébként mindennel együtt még mindig az egyik legolcsóbb hobbi. Egy éves területi jegy tíz darab napijegy ára a Velencei-tónál, s ez az ár legalább nyolc éve nem emelkedett, és az már biztos, hogy az igencsak kedvezőtlen helyzetben jövőre sem fog. Horgászati tilalom sem volt elrendelve az évben, még a májusi pontytilalom is feloldásra került, de tény, hogy az alacsony vízállás kihívások elé állít mindenkit a tó partján.