Elérkezett a tettek ideje a Velencei-tónál

Már az előzetes regisztrációk során látszott az érdeklődés, amit az elmúlt hónapok történései mindenképpen indokolttá tettek, de indokolt volt az is, hogy sokan választották az esemény online követését. Először Pálinkás Imre Pál, a MOHOSZ velencei-tavi kirendeltségének vezetője tartott előadást a tó halgazdálkodásának helyzetéről. – Szomorú és fájdalmas, embert próbáló előzmények történtek – emlékeztetett, majd általános áttekintéssel kezdett, bemutatta a tó múltját, Európa egyik legmelegebb édesvízi tavát, amelynek vízjárása igen hektikus, átlag százévente kiszáradt, vagy annak közeli állapotába került, de nyolc nagy áradást is átélt. Az elmúlt 65 évben ötször volt szélsőségesen alacsony a vízállás, az idei volt ezek között a második legalacsonyabb állapot. A jelenlegi helyzet oka az elmúlt kettő (vagy három) év aszályos időjárása. A tó mára félmesterséges tóvá alakult az emberi beavatkozások miatt, amely jelentősen építkezik a turizmusra, a horgászturizmusra: ebben a tekintetben pedig katasztrofális a helyzet, a halpusztulás kockázata is igen magas ilyen alacsony vízállás mellett.

Pálinkás Imre ezután a MOHOSZ tevékenységét részletezte: a halőrzést, a haltelepítést, amelyet a nyár közepén fel kellett függeszteni, kivétel ez alól a legutóbb a Zámolyi-víztározóból érkező ponty. Az elmaradt haltelepítést pótolják, amint lehet, hangzott el, bár ennek költségei növekednek az egyre magasabb halár miatt. Az új vendégmólók (Dinnyésre és Sukoróra) két héten belül megérkeznek. Júniusban 5000, augusztusban 6700 kilogramm hal pusztult el, az a teljes halállomány legfeljebb 5 százaléka, kétharmaduk keszeg, a többi többnyire busa, amur, harcsa volt. Tény, hogy 70 százalékkal kevesebb területi jegyet adtak el, mint korábban. A vízpótlás mesterséges megoldása, a nádgazdálkodás és a kotrás elengedhetetlen a turizmus, a horgászat és a halgazdálkodás léte és jövője szempontjából, összegzett Pálinkás Imre.

A fórum második részében Dérer István, a MOHOSZ alelnöke beszélt: a nemzeti kincsként számon tartott magyar halállomány megőrzéséért felelősek, és mint tapasztalják, több mint kétszáz hazai vízterületen vannak hasonló problémák, mint a Velencei-tónál. A társadalmi érdek ki kell, hogy kényszerítse a vízpótlást, akkor is, ha az mások érdekeit sérti, jelentette ki. A természet leadta a vészjelzéseket, nem a szócsaták, hanem a tettek ideje érkezett el, mondta.

Pongrácz Gábor, az Alba Natura Civil Alapítvány képviselője kritikus hangon szólt, ő madárpusztulásról is beszélt, s egy vízügyi dokumentumra hivatkozva azt mondta, a tározók horgászati célú hasznosítása rontja a vízminőséget. (Ezt Dérer István, Szári Zsolt miniszteri biztos és Nagy Attila HOFESZ-vezető is cáfolta.) Szerintük három év szükséges a vízállás, de ennél több az ökológiai károk helyreállításához, az 5-10 év is lehet. Egy felmérés eredményét ismertette, amelyet horgászok körében végeztek, s ez általános elégedetlenséget jelzett. Panasznak a jelen lévő horgászok sem voltak híján, de a párbeszéd megkezdődött. A MOHOSZ azt ígérte, a fórumnak lesz folytatása.