Maskarás halloween Úrhidán

A másik hopmestert, Ritát már fondorlatosabb módon faggattam. – Ugye, a jó északi boszorkányhoz van szerencsém? – Igen, Óz földjéről érkeztem, csak most a seprűt drótszamárra cseréltem, nehogy lekéssem az eligazítást, amit nekem kell elővezetni – nevetett „Glinda”.

A hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek.

A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, s mára már az egész világon elterjedt. Hazánkban is egyre inkább divatos a mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata, főleg a gyerekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek, de a felnőttek sem mennek a szomszédba egy kis bolondságért.

Jelmezbe bújt kicsi és nagy ismét Úrhidán, hogy némileg összezavarják ezzel a rossz szellemeket. Az igazi vámpírokat, boszorkányokat, zombikat, és más rémségeket. A gyülekezőt a közösségi házhoz hirdették meg, s oldalt egyszer csak egy fekete macska rám nyávogott. Már ha macska volt egyáltalán. Hirtelen csatlakoztam egy kisebb társasághoz: nehogy már egyedül kelljen baktatnom a fő fotózási helyszín, az Úrhida szelfipont felé…

A legalább kétszáz lelket számláló édességgyűjtő túra (melyhez a szomszédvárakból, de még a királyok városából is csatlakoztak) egy kisebb és egy nagyobb körből állt, és az éjsötét árnyak útra keltek a négy égtáj felé. Az egyes megállóknál önkéntesek kínálták a csokit, a cukrot a gyerekeknek. A halloween-i felvonulás fináléja a szabadidőparkban máglyaégetéssel, meleg teával és forralt borral várta a sokaságot, és gazdára találtak a borzasztó süti verseny díjai is.