A közösségépítés az idei év egyik legnagyobb kihívása a Székesfehérvári Diáktanácsnak

Mióta vagy a Székesfehérvári Diáktanács tagja? Honnan jött az indíttatás? 

– Talán még csak második osztályos voltam az általános iskolában, amikor a nővérem bekerült az iskolai diákönkormányzatba, onnan pedig a Székesfehérvári Diáktanácsba. Általa én is beleláttam a programokba és abba is, hogyan történik a szervezés. Ez nekem már akkor nagyon megtetszett, és eldöntöttem, hogy majd én is szeretném kipróbálni. Mindez olyan jól alakult, hogy már hatodikosként bekerültem a városi diáktanácsba, és annyira megtetszett ez az egész – még most is kitart a szeretet –, hogy benne maradtam, így már öt éve a Székesfehérvári Diáktanács tagja vagyok. Tetszik a programszervezés, imádok szervezkedni, lebonyolítani a programokat. 

Az elmúlt évben alelnökként segítetted a diáktanács munkáját. Innen már egyenes út vezetett az „elnöki székig”? 

– Amikor annak idején bekerültem a diáktanácsba, akkor még Nagy Boglárka volt az elnök, a második évben pedig Magyaródi Anett. Ő karolt fel. Végignéztem, hogy mit csinál, és általa eljutottam más városok programjaira is. Beleláttam abba, hogy mi az elnök dolga, és már akkor tudtam, hogy ezt én is ki szeretném próbálni. Innen jött az, hogy jó, akkor jussunk el a legmagasabb lépcsőfokig, ameddig csak tudunk. Menjünk előre! 

Milyen tervekkel vágsz neki az előtted álló elnöki évnek? 

– Szerintem a magam és az alelnökeim nevében is mondhatom, hogy kapcsolatot szeretnénk építeni, személyesen és online. A socialmedia-felületeinket is szeretnénk erősebbé tenni, hogy minél több emberhez eljussanak a programjaink. Sajnos az elmúlt két évben más városokkal kicsit visszaestek a kapcsolataink, ezeket újra ki kell építeni. Mivel ez egy jubileumi év, így próbálunk nagyobb volumenű programokat is szervezni – ha a vírushelyzet engedi. Folyamatosan ötletelünk, tervezzük, hogy mit hogyan csinálunk, és hogy mivel tudjuk ténylegesen ünnepélyessé emelni ezt az évet. Szeretnénk megadni a módját. 

Említetted a nagyobb volumenű programokat. Ez mit jelent pontosan? 

– Vannak olyan programjaink, amelyekre más városok diáktanácsait is meghívjuk, ezt szeretnénk tovább folytatni. A nagyobb programjainkra szeretnénk minél több diáktanácsot elhívni, korábban is jöttek már például Komáromból és Győrből is, szeretnénk országosan is mozgósítani a többi tanácsot. A diákbálra igyekszünk olyan tematikát kitalálni, amivel színvonalas és jól összerakott programot szervezhetünk, emellett persze szeretnénk új programokat is behozni, akár ismert emberek bevonásával is. 

Ha már új programok, beszéljünk ezekről is! 

– Egyelőre két öltetünk van: szeretnénk e-sport-bajnokságot szervezni, valamint egy jelenleg Piknik névre hallgató eseményt is, ami egy beszélgetős program lenne majd tavasszal. Legfőképp színvonalasságra törekszünk. 

Mivel már öt éve diáktanácstag vagy, meg merem kérdezni: mit tapasztaltál az elmúlt két évben, mennyit változott a diákok közösségi élete és ez iránti igénye? 

– Tavaly alelnökként részt tudtam venni egy, a Nemzeti Ifjúsági Tanács által szervezett programon, ahol megyei diáktanácsok elnökei vagy elnökségi tagjai voltak jelen. Az esemény végén mindenki arra jutott, hogy maga a vírus nagyon rossz hatással van a fiatalokra. A diákok bekerültek a négy fal közé. Eleinte mindenki azt hitte, hogy majd vége lesz, és újra „kirobbanhatnak”, elmehetnek mindenhova. Aztán annyira megszokott lett a közel másfél év alatt az otthonlét, hogy a négy fal már jobban csábít, mint a közösség és a sok ember közötti lét. Elszoktak attól, hogy buliba menjenek, közösségi programokat csináljanak. Ki kell hoznunk a diákokat a négy fal közül, hogy ismét jól érezzék magukat, és részt vegyenek a közösségi programokon. Nem lesz könnyű dolgunk, de igyekszünk mindent megtenni. A közösségépítés most a legnagyobb feladatunk.