Azért dolgoznak, hogy a világon mindenki megismerje Fehérvár gigászi múltját

Megjelent a Szent István Király Múzeum legújabb, 48-as számú Alba Regia évkönyve. Magunk az évkönyv azon tanulmánysorozatáról írunk, amely a székesfehérvári vár(os)fal legújabb kutatási eredményeit tárgyalja. Ennek alapja a Jókai utca 14. szám alatt végzett 2017. évi régészeti próbafeltárás, illetve a 2019. évi teljes felületű feltárás. Egy régészeti és három természettudományos dolgozat foglalkozik a témával. Előbbi rövidesen angolul is napvilágot lát, egy kolozsvári nemzetközi konferencia tanulmányait összegző kiadványban. A szerzők és címek, sorrendben, a következők. 1. Szücsi Frigyes – Szőllősy Csilla – Romát Sándor: Alba Civitas (Fehérvár) 11. századi kőfala a Jókai Mór u. 14-ben folytatott feltárások tükrében. 2. Morgós András – Kern Zoltán – Horváth Emil: Székesfehérvár 11. századi kő vár(os)fala alatti tölgy gerendaalapozás dendrokronológiai és radiokarbon vizsgálata. 3. Grynaeus András: A Jókai utcai minták dendrokronológiai elemzése 4. Pető Ákos – Gyulai Ferenc – Braun Ádám: Adatközlés a Székesfehérvár, Jókai Mór u. 14. lelőhelyen végzett geoarcheológiai és archeobotanikai vizsgálatokról. Szücsi Frigyes régésszel, az egyik vezető szerzővel beszélgettünk.

– Büszkeségre okot adó körülmény, hogy ez a Szent István Király Múzeum műhelyében, koordinálásában született meg! – beszélt a tanulmánysorozatról s az azt megelőző kutatásáról Szücsi. – Ugyan a köztudatban még az él, hogy minden múzeum tudományos műhely, de a valóságban a kilencvenes évek óta az a helyzet, hogy a nagy felületű régészeti feltárások általánossá válásával – főleg az autópálya-ásatások, illetve egyéb nagyberuházások folytán – a régészeti osztályok tevékenysége átalakult. Véleményem szerint a tudományos munka a kilencvenes évektől folyamatosan kiszorult a vidéki múzeumok régészeti osztályainak tevékenységi köréből. Vannak olyan múzeumok, amik ennek ellenére igyekeznek komoly tudományos munkát folytatni, s vannak olyanok, akiknek ez nem sikerül. A fehérvári múzeum azon kevesek közé tartozik, akiknek ez sikerül – folytatta. 

Nos, a tanulmányok szerint bizonyos, hogy a városfal Jókai utca 14. szám alatti szakasza I. András király uralkodása idején (1046–1060) létesült. Egyes vizsgált faanyagok egészen pontos dátumot is „elárultak” a dendrokronológus szakemberek számára: az erődítmény alapozásába kerülő vizsgált fák 1049 tele és 1050 tavasza között lettek kivágva. A beépítésre váró faanyagokat minden bizonnyal hamar, legfeljebb egy éven belül fölhasználták. Különben elrohadtak volna.

Az egyházmegyei múzeum tavaly átadott Lakatos utcai látogatóközpontjának felépítését megelőző régészeti vizsgálatok során pedig olyan faanyagokat találtak a régészek, amelyek egyértelműen 1014-re datálhatók. Vagyis a városfal alapzata azon a területen – roppant közel az egykori bazilikához! – már 1014-ben, legkésőbb 1015-ben megépült! A bazilika korábban általánosan elfogadott építési kezdődátuma 1018, ám ha már évekkel előtte erődítés épült mellette, úgy alighanem ez nem tartható. Korábbi dátum lehet valós! Ezen állításokat lapunknak tett nyilatkozataikban már korábban is elsorolták a tudósok. A tanulmányok megjelentetése azt segíti elő, hogy a tudományos közmegegyezés részeivé váljanak e páratlan eredmények.