Nem az állam, mi vagyunk a megoldás - Megnéztük, mi a valós helyzet a szociális szférában

A szociális béremelés hírének kommunikációs hatását a választásokra való tekintettel az ellenzéki média olyan írásokkal és nyilatkozatokkal igyekszik csökkenteni, amelyek a szféra helyzetét rossz színben, az idősekről való gondoskodást pedig állami feladatként igyekeznek beállítani. A nekünk nyilatkozó szakember, Kereskedő Emőke teológus, szociális lelkigondozó ezt a felfogást károsnak, alapvetően hibásnak látja. 

– A minap egy vezető online hírportál oldalán olvastam a következő mondatot: „Az idős állampolgárról való gondoskodás alapvetően az állam feladata.” Addig, amíg ilyen a közfelfogás Magyarországon, addig hiába a béremelés, sem az egészségügy, sem a szociális ellátás területén nem lehet érdemi változás – vélekedett lapunknak a szakértő. 

– Az alaptörvény kimondja a szülőtartást, ezt a polgári törvénykönyv 2013. évi V. törvénye szabályozza. Az a szülő jogosult erre gyermekeivel szemben, aki önmagát önhibáján kívül nem képes eltartani, nincs tartásra kötelezhető házastársa vagy élettársa. Először is fontos leszögezni, hogy a szülőtartás nem új jog­intézmény: nem csak a 2014-től hatályos új Ptk. és a 2011-es alaptörvény tartalmazza, szerepelt a korábbi családjogi törvényben is. Ha egy szülőnek több gyermeke van, akkor ez a kötelezettség a gyermekek között jövedelemtől függően oszlik meg. Amennyiben valamelyik gyermek természetben látja el a szülőjét, rendszeresen gondozza, ezt a körülményt a javára kell írni. A szülőtartással kapcsolatos perekről nincs statisztika, így az sem tudható, milyen gyakran tárgyalnak ilyen ügyet. 

Tény, hogy a legtöbb kultúrában, már több ezer évvel ezelőtt természetes folyamat volt, hogy a gyermekek, a rokonok, a család gondoskodott az idős emberről, ha már gondozásra szorult. Az idősödő társadalmak, közöttük Magyarország is a kevés idősotthonban, a férőhelyek hiányában látja a legnagyobb problémát ezen a területen. Pedig nem magától értetődő a cél, hogy amikor az idős ember már egyedül élni képtelen, akkor bevonul egy otthonba. Ha minden idős emberrel törődne a családja, akkor az idősotthonokra várók száma csökkenne. Maradna hely azok számára, akik tényleg egyedül vannak, vagy intézményi ellátásra szorulnak. A család figyelme, szeretete, gondoskodása lenne a legfontosabb szempont. Azért sok az egyedülálló idős ember, mert ha él is valahol rokon, nem számíthatnak rá. 

– Székelyföldön vagy a Partiumban még mindig jellemző, hogy szégyen, ha az idős embert otthonba adják – folytatta Kereskedő Emőke. – A kultúra része, hogy együtt élnek idős hozzátartozójukkal, ezért az otthonokban is több a hely. A nyugati társadalmakban a családok előnyben részesítik a 24 órás házigondozó alkalmazását ahelyett, hogy otthonba adnák a beteget, ha ők nem tudják megfelelően ápolni. Nálunk is terjed ez a megoldás, és ha nem is olcsó, de adómentes tevékenység. 

Az idősotthon segíthet hozzátartozónk gondozásában, de soha nem lesz annyi dolgozó, hogy mindenkinek jusson egy szerető, beszélgető partner. 

Ezt nem háríthatjuk az államra, nem az állam édesanyjáról, édesapjáról van szó. Természetesen nem minden hozzátartozó alkalmas az ápolásra, ebben az esetben jobb valamilyen megoldást találni, mint az idős embert egyedül hagyni. 

A szakembert szembesítem azokkal a véleményekkel is, amiket baloldali hangulatkeltők állítanak: szerintük azzal, hogy növekszik az egyházi fenntartású otthonok száma, sérül a „szektorsemlegesség” elve. Érvelnek súlyos munkaerőhiánnyal is, ami jellemző a szociális ágazatra, valamint állítják, csalódást keltett a szociális béremelés a területen dolgozók között. 

– Az állami otthonok, nappali segítségnyújtók egy része egyházi fenntartású intézmény lett, és ez sokat segített az idős­ellátás fejlődésében. Fontos tudni, hogy ezek az egyházi szervezetek ugyanúgy fogadnak bárkit, mint a saját felekezetük tagjait. A munkaerőhiány valóban még mindig gond. Ahhoz, hogy többen válasszák a szociális munkát, a felfogásnak is változnia kell. Még ma sem gondolja társadalmunk a diplomás szociális munkást egyenlőnek egy mérnökkel vagy egy tanárral. A kormány döntése alapján a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban foglalkoztatottak bére húsz százalékkal növekszik, miután ebben a szférában is folyamatos béremelések voltak az elmúlt tíz évben, azaz ezzel együtt összesen 170 százalékkal nőtt a bér 2010-hez képest. Hiba nem örülni ennek az eredménynek, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. 

Kereskedő Emőke szociális lelkigondozó úgy látja, hogy a civil szerveződések és összefogások ereje változtathatná meg a szakmát, amely jobban rámutathatna a család felelősségére. Szerinte a tudatos öregedés, az időskorra való felkészítés is segítene. És ehhez a véleményéhez már mi tesszük hozzá: a gyerekeket a sze­xuális különbözőségekre való érzékenyítés helyett inkább az idős emberek tiszteletére kellene jobban nevelni, hogy az már nagyon korán alapvető értékké váljon.