Tíz évenként érkező generációk szerepeltek a mohai tablókon

A település Fő utcáján áll a Terepjárók Diáksport és Kulturális Egyesület alkotóháza, amely előtt jelentős számú érdeklődő gyűlt össze Varró János tekerőlantjának hangjára. A civil szervezet vezetője, Pintérné Palkovics Gabriella bevezetőjében elmondta: -Az elmúlt hatvan évből próbáltunk összeállítani egy tárlatot, figyelve arra, hogy a tízévenkénti generációk megtalálják magukat a képeken. Arra kérünk mindenkit, hogy ha bárki felismeri saját magát, szomszédját, rokonát, ismerősét a tablókon, azok jelezzék, mert szeretnénk lehetőleg minél több embert beazonosítani.

Pintérné felhívta a figyelmet a közönség soraiban bújó Molnár Gyulánéra, aki, mint kiderült nemcsak abban játszott jelentős szerepet, hogy a tikverőzés 2000. után is életben tudott maradni, hanem abban is, hogy oroszlánrészt vállalt abból a munkából, aminek következményeképpen 2011-ben a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékének része lett a mohai népszokás.

A tikverőzésről Váczi Márk történész, néprajzkutató azt mondta: -A húshagyókeddi népszokás eredetét nem ismerjük, így nem tudjuk, hogy pontosan mikor kezdődött, de annyi biztos, hogy 1961-ben adott hírt róla először a Fejér Megyei Hírlap és, hogy Pesovár Ferenc néprajzkutató is intenzíven foglalkozott a népszokás a dokumentálásával. Pesovár tartott attól, hogy a társadalom és a kultúra átalakulásával el fog tűnni ez a szokás, ezért úgy gondolta, fontos ezt rögzíteni, hogy később aztán vissza lehessen tanítani a fiataloknak. Örömmel jelenthetem, hogy a mai napig nem volt szükség erre, hiszen ez a szokás, még a múltban előforduló, különböző tiltások ellenére is, a mai napig létezik.

Váczi Márk érdekességképpen elmondott egy anekdotát, mely szerint még a pártállami időkben egy megyétől érkező pártfunkcionáriust is összekormoztak a lelkes, ám gyanútlan fiatalok, ezért akkoriban egy jó pár évre legjobb esetben is csak megtűrt kategóriába került ez a népszokás.

A szakember beszélt még a tikverőzés összetartó erejéről, hogy a helyi fiatal legények szokása, akik a helyi gazdák udvarát látogatják végig, szerencsét kívánva nekik. A hagyomány szerint a 14-20 év közötti legények azért is vállalták mindig szívesen a feladatot, mert így szemügyre tudták venni a menyecskéket.

Mint megtudtuk, a szokás összetartó erejét az is fokozta, hogy miután végeztek a legények a tyúkok fenekének jelképes elverésével, ami nem mást, mint egy termékenység varázslás, az összegyűjtött tojást egy hatalmas rántotta formájában közösen elfogyasztották a farsangi bálon, aminek éjfélkor vége van és kezdődik nagyböjti időszak, ami után csak húsvétkor tér vissza a vidámság és a megújulás.

Mivel a tikverőzés a farsanghoz is kapcsolódik, nem volt meglepetés, hogy a híres mohai vendégszeretetet, a pogácsán a pálinkán és a boron túl a szalagos fánk is bizonyította.