Kárpátalja jelenleg a béke szigete

Vargha Tamás külügyminisztériumi államtitkár Záhony kárpátaljai oldalán a kamionok érkezése után megtekintette azt az ipari objektumot, ahol a segélyszállítmányokat fogadják és csomagolják, ha szükséges. (Az önkéntesek egyikében Lengyel Zoltánt, Fejér megye egykori országgyűlési képviselőjét is felismertük.)

– A mostani segélyakció egyik fő felelőse az Ökumenikus Segélyszervezet, munkatársaik a konzulátussal és másokkal való együttműködésben segítik majd a további küldemények célba jutását. Mi azt szeretnénk, hogy ezek a szállítmányok minden gond nélkül keljenek át a határon, és probléma nélkül jussanak el rendeltetési helyükre – jelentette ki Vargha Tamás ország­gyűlési képviselő.

– Egyelőre hála Istennek Kárpátalja a béke szigete, nálunk nincsenek harci cselekmények – mondta Barta József, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének alelnöke. – Eleinte voltak nehézségek, problémák, de a katonai adminisztráció által jól megszerveződött az élet. A településeken belül is a biztonság a jellemző. Éjszaka járőrszolgálatok vannak, hogy ne legyenek betörések és más bűncselekmények. Kezdetben történtek próbálkozások arra nézve, hogy valamilyen nemzetiségi viszályt szítsanak egyesek, de ezeket sikerült elfojtani. A lakosság nagy része itthon maradt és imádkozik a békéért, s dolgozik azon, hogy fogadhassa a menekülteket. Iskolákban, óvodákban, kultúrházakban alakítottak ki helyeket, de magánházakban is sokan laknak. A kárpátaljaiak megszervezték a harcok elől menekülők ellátását, ami óriási odaadást, odafigyelést jelent. Érzik azt, hogy azokon kell most segíteni, akik még nagyobb bajban vannak.

Barta József arról is szólt, hogy a nehéz sorban élő emberek most még nehezebb helyzetbe kerültek, mert nagy az infláció. Így aztán nem csak a menekültek, de azok is támogatásra szorulnak, akik csekély fizetésből, vagy anélkül tengődnek.

– Sok mindent sikerül összefogással megoldanunk, de a készleteink fogytán, ezért nagyon fontosak ezek a támogatások – folytatta az alelnök. – Felmérjük, kik azok, akik igazán rászorulnak. Nagyon jó, hogy a szállítmány egy része itt marad Kárpátalján, mert itt is nagy a szükség. A többi része azokra a területekre megy, ahol a harcok közepette éhezik a lakosság. Látjuk, érezzük, mekkora Magyarországon az összefogás, azt is, miként fogadják a menekülteket. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyarság ilyen, így fogadja azokat, akik bajban vannak, de az itteni problémákra is oda kell figyelni, és köszönjük, hogy ez a figyelem létezik.

Megkérdezem, szerinte hány magyar szolgálhat a frontokon.

– Nem ismerem a számokat, de mivel sorkötelezettség van, nyilván magyar származású katonák is harcolnak. Egyelőre azokat viszik el, akiknek van katonai tapasztalata, hivatásos katona, vagy valamikor szolgált harci övezetben. De önkéntes is nagyon sok van, miközben létrehozták a területvédelmi erőket, amely szolgálatból mi is részt vállalunk.

Záhonyban, a határ magyarországi oldalán Helmeczi László, Záhony polgármestere elmondta, hogy hozzájuk a Vöröskereszt és a Református Szeretetszolgálat szállítja az adományokat és a település, valamint a környező községek lakossága végzi a szortírozást. Eddig a legnagyobb segély egy tizenöt kisbusznyi élelmiszer-­adomány volt egy nagy budapesti kampányt követően. – Amit Záhonyban a menekültek nem tudnak felhasználni, azt tovább küldjük – mondta a településvezető. – Komoly, nagy civil csapat van emögött, akik szortírozzák és az adományokat raklapokra rakják. Záhonyból eddig ötkamionnyi raklapos adományt küldtek tovább.

Kamionokkal viszik át a határon, ezt az ungvári főkonzulátus segítségével szervezik és a kárpátaljai kormányzó, Viktor Mikita koordinálja.

– A mai a legnagyobb, ami eddig érkezett – jegyezte meg a kormányzó. Megkérdeztük, mi magyarok minek a küldésével tudnánk segíteni, mire van a legnagyobb szükség? 

– Mindenre! – hangzott a felelet. 

A sajtó gyakran úgy ír Kárpátaljáról, mint ami a béke szigete. Azt a kérdést is feltettük, hogy ezt a helyzetet meddig lehet fenntartani? 

– Nem tudjuk, remélhetően sokáig!