Az én kedves kis falum - Kisláng

Amikor a századfordulón a nagybirtokos Zichy János a pénzügyi gondjait igyekezett enyhíteni, a nagylángi uradalom kiparcellázásában látta meg a lehetőséget. 1904-ben neki is láttak az új telkek kimérésének. Mindez fontos volt a környéken élők számára is, mivel ezekben az években rengeteg ember hagyta el az országot és vándorolt ki Amerikába a szegénység elől. A saját telek és a földhöz jutás reménytelibb jövőt ígért a környékbeli településeken élő zselléreknek és az uradalomban dolgozóknak is. A nagylángi jegyző hirdette meg a páratlan lehetőséget, amire a környék több mint tíz településéről érkeztek az új tulajdonosok. A hír hallatára még a tengerentúlra települtek között is akadt olyan, aki azt kérte a helyben maradt rokonoktól, hogy vegyenek telket a nevében is, mert ha itthon is lehetőség van boldogulni, ő bizony haza szeretne jönni. A mérnöki tervek alapján kimért parcellákra és házhelyekre lehetett csak építkezni. Még az is megvolt határozva, hogy mennyi helyre van szükség az útnak, ároknak, járdának. Az előírásokat a későbbiekben is betartották, így alakult ki a falu jelenlegi képe.

Az első években a település közigazgatásilag még Nagylánghoz tartozott, hivatalosan csak 1913-ban vált önálló településsé, de ez nem jelenti azt, hogy korábban ne lett volna lakott ez a terület.

A falu nevének eredetére több elmélet is létezik, a legvalószínűbb, hogy a Láng helynév személynévből keletkezhetett, mivel 1279-ben egy Langueus vezetéknevű család volt a terület birtokosa. A XVIII. század derekán, a Zichy-uradalom lángi birto­kán – a majorsági gazdálkodás terjeszkedése idején – több majort is létesítettek, ezek egyike volt Kisláng elődje Külsőláng vagy más néven Pusztaláng. Megszokott volt ebben az időben, hogy a terület gazdája földjeinek egy részét bérlőnek adta, így volt ez Külsőlánggal is, ami 1767-ben ezer forint bevételt jelentett a Zichy családnak. A birtok bérlője 200-200 pozsonyi mérő nagyságú területen őszi és tavaszi gabonát vetett, ezenkívül száz marhát és ötven sertést is tartott a birtok kislángi részén. A pusztán lévő szántóföldeket nem használta, ezeket átengedte az urasági jobbágyoknak, akik dézsmát fizettek a használatért. Feljegyzések szerint 1788-ban a majorban egy szilárd épület állt, és egy járható úttal rendelkezett Dég, Soponya és az ősi csárda felé. 1828-ban Zichy János volt az uradalom birtokosa, fiai – János, György, Kamill, Alfréd – 1848-tól kezelték apjuk örökségét, osztatlan állapotban. 1841-től már iskola is működött a pusztán, felekezeti megosztottság nélkül, a katolikus és a református gyerekek is ide jártak tanulni. Külsőláng-puszta lakossága évről évre gyarapodott, valamennyien uradalmi alkalmazottak, cselédek, béresek, pásztorok. A századfordulóra már 920 fő lakta a kislángi uradalmat, mikor megkezdődtek a parcellázások.

Ezerkétszáz négyszögöles parcellákat alakítottak ki, darabja 600 koronába került. Az új tulajdonosoknak az Agrár­bank nyújtott kölcsönt ötven évre, de feltétel volt, hogy legalább két hold földet kellett mindenkinek vásárolnia. Az utcákban „putrit” nem lehetett építeni. A kisbirtokos házán egy ablaknak kellett lenni, a középbirtokosén már kettőnek. Az elbontott uradalmi épületek anyagaiból épültek a középületek, a keresztutcában az iparosok voltak, a kereskedők üzletei pedig az utcasarkokon. A templomok adakozásból épültek, de Zichy János is nagyban hozzájárult az építkezésekhez.

A Kislángon élők arany életről mesélnek

Okos Tamásné Éva húsz éve él Kislángon, de már ezer szállal kötődik a köz­séghez. 

A segítőkész emberek a kezdetektől fogva kedvesek voltak, és nagyon megkönnyítették a beilleszkedését a közösségbe. Szerinte nem véletlenül választja egyre több fiatal új otthonául a települést. Az elmúlt időszakban nagyot változott Kisláng, látványos a fejlődés. Az új gyermekjátszótér is a fiatalok kényelmét szolgálja. Az összetartó közösség a település lelke.

Fodorné Szabó Piroskának még sosem jutott eszébe, hogy elköltözzön. Itt született, alapított családot és épített otthont a férjével. Véleménye szerint falun élni egészen más, mint városban. 

Mindenkit ismer, és szereti az emberek közvetlenségét, segítőkészségét. Tizenéves gyermekeivel kerékpározás közben is az itt élő emberekről mesél, ahogy végiggurulnak Kisláng utcáin. Úgy érzi, a település minden kényelmüket megadja.

Gál Gabriella 36 éve él a településen. Védőnőként jött Kislángra dolgozni, azóta már a gyermekei is felnőttek. 

A fiatalok boldogulása nagyon fontos a település jövőjében, az elmúlt esztendőkben sok ifjú beköltözővel gyara­podott Kisláng, és ezáltal az újszülöttek száma is növekszik. Hivatásából adódóan látja az egyre bővülő gyermek­áldást. 
Tamási Áront idézve azt mondta: – Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, és szerintem Kislángon, aki akarja, ezt megtalálja.