A háború kitörésekor a fehérvári cégek, magánszemélyek egy emberként nyújtottak segítő kezet

A február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború után Székesfehérvárt elsők között érintette a menekültek érkezése, hiszen a város termelő- és építőiparában több mint ezer ukrán állampolgár dolgozott a háború kezdete előtt is.

 – Az önkormányzat azonnal felvállalta az érkező menekültek ellátását, többek között szállással és az alapvető szükségletek biztosításával. 2022. február 26-án ez a munka meg is kezdődött az információk begyűjtésével, a feladatok felmérésével és a szervezőmunkával. Másnap érkeztek meg az első családok, őket a Kodolányi János Egyetem volt kollégiumi részén szállásolta el az önkormányzat, ezen a szálláson jelenleg is több mint 40 fő tartózkodik. Később a tankerület a József Attila kollégiumban kettő, a Nemes Nagy Ágnes Kollégiumban pedig egy szintet nyitott meg a menekültek számára – beszélt a kezdeti időszakról Mészáros Attila alpolgármester, hozzátéve, a Székesfehérvári Szakképzési Centrum és az Óbudai Egyetem kollégiumai, valamint a Watthay utcai volt óvoda épülete is átmeneti szállásként funkcionált. 

– Az Alba Bástya Családés Gyermekjóléti Központ munkatársai az intézményi feladataik ellátása mellett segítették és jelenleg is segítik a menekülteket igény szerint az alapszükségletek kielégítésében, különösen bevásárlással, adománygyűjtési és közvetítési feladatokkal, ruhák, meleg ételek, élelmiszerek, tisztálkodási szerek és higiéniai eszközök biztosításával. Az első napokban az egészségügyi ellátás megszervezésében, gyógyszerkiváltásban is fontos szerepük volt. Az Irányi Dániel utcai központban adományraktárat nyitottak, ahová várták és várják továbbra is a tartós élelmiszereket, tisztálkodási eszközöket és a ruha adományokat – ismertette az alpolgármester. Lássunk néhány számadatot az elmúlt időszakból: az Alba Bástya Központ kiszállított egyebek mellett 5,3 tonna élelmiszert, 705 darab élelmiszercsomagot, 170 darab higiéniai csomagot, valamint 48 darab háztartási gépet és eszközt. 

A Székesfehérvári Intézményi Központ ezenfelül március 31-ig mindösszesen 403, a városgondnokság pedig 196 adag meleg ebédet biztosított a menekülteknek. Az elmúlt két hónapban volt olyan család, amelynek az ellátását az első naptól kezdve az önkormányzat biztosította, de voltak olyanok is, akik csak néhány napot töltöttek Fehérváron, majd vagy visszamentek otthonaikba, vagy más városba, más országba mentek tovább. Az elmúlt időszakban az önkormányzat átlagosan naponta 150 főről gondoskodott, köztük 100 kiskorú gyermekről. Nagyrészt Kárpátaljáról érkezett magyar ajkú, kisebb részben pedig háború sújtotta térségekből érkezett menekültek ellátását vállalata a városvezetés. Az önkormányzat és annak intézményei eddig összesen mintegy 7,3 millió forintot fordítottak a menekültekkel kapcsolatos feladatok ellátására, míg a város adományszámlájára hozzávetőlegesen 11,6 millió forint érkezett. – Amikor kitört a háború, Székesfehérváron az elsők között hirdetett adománygyűjtést a Red-Blue Devils (RBD) – vette át a szót Juhász László önkormányzati képviselő. 

– Ez végül egy teljesen más akcióvá nőtte ki magát. Azt gondoltuk, hogy bejön majd pár doboz adomány, amit egy autóval leviszünk a határra, de már másnap látható volt, hogy annyira felgyorsult a gyűjtés, hogy ebből már nem lehetett kiszállni. Annyira megindult a lakosság, hogy öröm volt nézni, az első három napban 500 ember hozott adományokat. Rögtön az első hétvégén 15 darab 1,5 tonnás autót küldtünk a határra. – Az első egy hét sokkhatás volt gyakorlatilag, végig dokumentáltuk az adományok útját, a harmadik napon magam is lent voltam a határon. Érdekes volt, hogy ahogy teltek a hetek, mindig teljesen más képet kaptunk: az első hét, mondhatni, teljes káosz volt a határnál, annyira váratlanul ért minket ez az egész, hogy mindenki csak kapkodta a fejét. Több helyszínen a székesfehérvári autók voltak az elsők, amelyek adományokat vittek, teljesen üres raktárakba pakoltunk be. Elmondhatom, hogy már két-három hét elteltével viszonylag jól működött a határon a menekültek fogadása – beszélt személyes tapasztalatairól Juhász, majd kiemelte, a székesfehérvári ellátórendszerrel folyamatosan együttműködve döntöttek az adományok további sorsáról. Mint mondta, az idő előrehaladtával adományaikkal a megye többi településére – Zámolyra, Csákberénybe – érkezőket is segítették. 

– Ami külön érdekesség, hogy kinőtt ebből egy olyan aktivista mag, ami ezt a gyűjtést folyamatosan előrevitte. Az első egy hónapban napi 18 órában ügyeletben voltunk hétvégén és ünnepnapon is. Ezt több mint 70 önkéntessel együttműködve tudtuk megoldani. A határ innenső oldalán több mint 40 kistelepülésre jutott fehérvári adomány – tette hozzá a képviselő. Deák Lajosné önkormányzati képviselő, a család- és nemzetpolitikai ügyek tanácsnoka arról beszélt, Székesfehérvár ismét bizonyított, a lakosság az első pillanattól támogatta a menekülteket – Úgy érzem, egy ilyen helyzetben nekünk nem pártpolitikai álláspontunk, hanem keresztény kötelezettségünk van, és mi ennek eleget is tettünk – fogalmazott Deák Lajosné.