Négy földrész madarai Fehérváron (képgaléria)

 – Olyan példányokat is hoztunk, amilyeneket korábban még nem – mondta Hajagos Katalin, az egyik kiállító. – Lehet látni nálunk fénypapagájokat, barátpapagájokat, standard törpepapagájokat, nagy számban egzótákat. Lelkes kiállítóink szerencsére megint a helyükön vannak és származásukat tekintve szinte a bolygó minden pontjáról mutatnak madarat. Ezek egyike például az eredetileg Ausztráliában élő hullámos nimfapapagáj, vagy a dél-amerikai és afrikai törpepapagáj. Jellemzően meleg égöviek, de elmondható, hogy az itt lévő papagájok nagyon nagy többsége jól alkalmazkodott a mi enyhe teleinkhez. Saját tapasztalatom is, hogy védett helyen könnyen átvészelik a teleket és akár korán költhetnek.  

A kiállító elmondta, hogy ezek a madarak már jól érzik magukat nálunk, generációk óta mesterséges környezetben élnek és szaporodnak. Nekik már nincsenek vadon befogott őseik, ezért alkalmazkodó képességük is nagyobb: akár kinti mínusz hét fokban fürdenek, amennyiben a helyükön például már a plusz két fokot eléri a hőmérséklet. De mennyire lehet egy madár az ember barátja? 

– Akinek egy-két ilyen madara él napi közelségben, és esetleg már fióka korától nevelte, szoros lehet az érzelmi kötődés – folytatta Katalin. – Egy papagáj annyira meg tud szelídülni, hogy szinte folyamatosan keresi az emberrel a kontaktust, például úgy, hogy a vállára száll. Mi, akiknek sok madarunk van, tudjuk, milyen színt örökítenek, ismerjük költési szokásaikat, vagy azt, mennyire jól neveltek. Nálunk, madarasoknál egyébként elterjedt vélemény, hogy senki ne tartson csak egy díszmadarat, ha nem tud folyamatosan foglalkozni vele, mert ha egy madár egyedül érzi magát, depressziós lesz és akár kopaszra tépheti a saját testét. A nagytestű papagájok 30-40 évet élhetnek, akár egy emberöltőt is végig kísérnek, de nem bírják az egyedüllétet. Ezért azt szoktuk mondani, hogy vagy legyünk mi a társai, vagy legyen a madárnak saját párja.