Székesfehérvár utolsó tanácselnöke és első polgármestere, Balsay István 75 éves

Középiskolába ugyanitt, a József Attila Gimnáziumba járt, 1965-ben érettségizett. 1965 és 1970 között elvégezte a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemet. Erdőmérnöki oklevele mellé 1976-ban a Budapesti Mûszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán útépítő és úttervező szakmérnöki képesítést szerzett. 1970 és 1983 között a Székesfehérvári Közúti Igazgatóság mérnöke, a következő két évben a Veszprémi Közúti Igazgatóság főmérnöke – áll a parlament.hu-n olvasható hivatalos önéletrajzában.Egy 2021-es beszélgetőest során arról mesélt a többi között lapunknak is, hogy a Balsay magyarosított név, amelyet Blasek Aladár vett fel. A családi almanach 1680-ig nyúlik vissza, és kiderül belőle, hogy Luther Márton is a família tagjai közé tartozott. Felmenői évszázadok óta műszaki pályán dolgoztak, erdész, bányász és kohász egyaránt található köztük. Egy korábbi interjúban szóba került a kosárlabda is, hiszen a politikus maga is kosarazott, és mindig is támogatta a fehérvári sportot (jelenleg is a Magyar Kosárlabdázók Szövetségének társelnöke).

Miután a rendszerváltás küszöbén lépett közszolgálatba, tevékeny részese lehetett a tanácsrendszerből az önkormányzati rendszerbe való áttérés folyamatának.

Politikai pályafutásának első nagy mérföldköve az 1985-ös év, amikor a Hazafias Népfront jelöltjeként Székesfehérvár tanácselnök-helyettese lett, majd 1987-ben tanácselnökké választották - kimutatások szerint Kelet- Európa nagyvárosaiban az első pártonkívüliként. Az országban a helyi médium, a Fehérvár Televízió egyedüliként nem elvtársnak, hanem úrnak szólította Balsay Istvánt. Ez betudható volt annak, hogy a Felsővárosi Szent Sebestyén Templom hívőjeként rendszeresen járt istentiszteletre.  

A rendszerváltást követően Székesfehérváron független jelöltként, a Fidesz támogatásával polgármesterré választották.

1977-ben elnyerte a Kiváló Újító kitüntetés bronz fokozatát. 1986-ban A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést kapott. Emellett Fejér megye és Székesfehérvár díszpolgára, 2013-ban pedig A Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta.1994 óta területfejlesztéssel, ipari centrumok létrehozásával kapcsolatos szakértői tevékenységet végzett.

Ő maga így vall a területfejlesztési törvény 25 évéről, írása a Comitatus különszámában jelent meg ebben az évben.

„Nagyszerű gondolat visszatekinteni egy emberöltőnyi idő alatt formálódó törvényi akarat, szándék, megvalósult cselekvés kezdetére és elsősorban hatásaira. Szerencsés embernek mondhatom magam, valóban „számomra nem térkép e táj”, hiszen erdőmérnökként és útépítő – úttervező szakmérnökként szinte méternyi pontossággal ismertem a Fejér megyei és országos úthálózat fontosabb keresztszelvényeit, a megyehatárokat, az átereszeket, a hidakat, Alba Regia diákjaként pedig a több mint ezeréves magyar államiság történelmét, Pannónia ókori és mai településhálózati viszonyait. Képzeljék el, amikor munkába álltam (1970), az Országos Településhálózati Fejlesztési Koncepció 2070 db településről (magyar falu, tanya) mondta ki, hogy funkció nélküli! Kilenc típus-hierarchiát állapított meg, országos központ felső-, közép-, alsó fokú besorolással. Aztán 1988-ban sikerült az öt „nagy” úgynevezett megyei városi csapatba Székesfehérvárt, Kecskemétet és Nyíregyházát megyei várossá nyilváníttatni. Számomra akkor ez nem rangot, hanem felelősséget jelentett. Számomra – aki a törvény vitájában már parlamenti képviselőként részt vettem – mindez a „történet” nem 25 éve kezdődött, hanem a rendszerváltáskor, de még inkább az azt megelőző világméretű változások következményeként Székesfehérváron, illetve Fejér megyében.”

Hetvenedik születésnapján szeretett kollégánk B. Kiss László készített Balsay Istvánnal nagyinterjút, ami az alábbi linken olvasható.

Ebben - ahogy B. Kiss László nevezte -  a "mi Pistánk" elárulja,  jelenleg sem vonult vissza a közélettől: "Szakértőként segítem a megye, és a két megyei jogú város munkáját. A fiam és a lányom révén három unokám van, foglalkoztat az ő jövőjük is." Majd Albert Schweitzert idézte, s ezzel zárjuk a születésnapi összefoglalót: „Isten nem a sikert várja tőlem, hanem az erőfeszítést.”