Örömkönnyek az arcokon – Ötvenéves osztálytalálkozót tartottak Martonvásáron

– 1968 és 72 között jártunk a Teleki Blankába és csak lányok koptattuk a padot ebben az osztályban. Amennyire örömteli ez a szám, annyira szomorú is, hiszen a társak közül sajnos heten már nem élnek, tanáraink közül is csak kevesen – kezdte beszámolóját aztán az öröm könnyeivel küszködve mesélte el dióhéjban a hétvége megható programját:  – Martonvásáron ünnepeltünk szerdán, volt torta, apró sütemény erre a kerek évfordulóra és persze a közös ebéd sem maradhatott el. Meglátogattuk a Beethoven Múzeumot, az Agroverzumot és nagyot sétáltunk a csodálatosan szép parkban. Köszönjük a főszervező, Porvay Juditnak a szervezést. Egy osztálytársnőnk pedig gyönyörű, megható gondolatokkal tette fel a koronát az eseményre. Köszönjük szépen Horváth Klárának a nemes, megindító gondolatokat, íme:

„Kedveseim! Nagyon köszönöm, hogy újra együtt lehettem veletek...Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hisz ragyogott ránk a nap, amikor a parkban sétáltunk...Hálám Judit szervezéséért, aki töretlenül évről évre összegyűjt bennünket, hogy meg tudjuk tartani az osztályunk összetartását, ezt a kis törzsmagot. Az ő elkötelezettsége a legfontosabb láncszem abban, hogy láthatjuk, ölelhetjük egymást, valamint kibeszélgethetjük magunkat ilyenkor. Arról, ami épp felszínre jön, abban a néhány órában...Vigyázzatok magatokra, egymásra, s jövőre újra együtt leszünk Székesfehérváron...Marcsi, kicsit Te is ott voltál velünk, mivel gondoltunk rád és a technikának hála, láthattunk is, ahogy betegen mosolyogsz ránk a kamerán keresztül. A családias légkörben lezajlott találkozónk után a hazafelé vezető úton magammal hoztalak benneteket, s miközben néztem az út mentén elfutó fákat, bevillant, hogy ez az 50 év is valami hasonlóan suhant el velünk.”